H. Kerecsényi Edit: Néprajzi Közlemények 13. évolyam, 3-4. szám - A népi méhészkedés története, formái és gyakorlata Nagykanizsa környékén (Budapest, 1969)

áttérés és a jobb értékesítési lehetőség a fő oka. Bizonyos az is, hogy a háborús időkben szigorúbban vették az összeírást, még a lábon álló gabonánál elvégezték, igy a jobbágynak nem maradt módja a termény elrejtésére. d/ Az urbárium hatása a jobbágyok máhtartására Mária Terézia 1768-ban bevezetett urbáriuma szentesitette az immár szokásjoggá vált kizsákmányolást, bár legalábbis papiron - gátat vetett a mértéktelen földesúri önkénynek. Gyakran ugyan csak papiron, mert pl. 1781-ben az udvarnaki extráneusoktól tiz pénzt vett el az uraság egy-egy raj után, pedig csak hatot lett volna szabad.^

2 Az urbárium ötödik pontjának 1. paragrafusa ugyanis a kilencedről és hegyvámokról kimondta, hogy "mindenféle földi termésből... ugy a Kehekből, Bárányokból, Gidákból, melyek azon esztendőben lettek, tartoznak valóságos kilencedet a Jobbágyok földes Uraknak adni..." Ha pedig ezekből a kilenced ki nem teliének..." minden egy Báránytól fog fizetni a Jobbágy 4 krajcárt, egy Gidától 3 krajcárt, egy méhkastól pedig 6 krajcárt." A méhészkedés jelentőségét itt is bizonyitja az, hogy 2 kecskegidát tartottak egy kassal azonos értékű adótárgynak. Az urbárium VII. pont 3. %-a engedélyezi, hogy a jobbágy szabadon adhatja, veheti egyes mezőgazdasági terményeit, - igy a mézet és a viaszt is, - a földesúr elővételi jogát azonban figyelembe kell vennie.^

3 Az urbáriumnak ez a pontja a továbbiakban sok visszaélésre adott alkalmat, amint ezt az Inqu. Mag.-ban és az úriszéki perekben feljegyzett sok jobbágypanasz is bizonyitja. A tüttösiek panaszából pl. tudjuk, hogy mézüket a földesúr meg akarta vásárolni, de mi£ a kereskedők 2 garast adtak fontjáért, a földesúrnak 1 garasért kellett odaadniok.^* Az urbárium főleg azokat a jobbágyokat érintette ke-