H. Kerecsényi Edit: Néprajzi Közlemények 13. évolyam, 3-4. szám - A népi méhészkedés története, formái és gyakorlata Nagykanizsa környékén (Budapest, 1969)
het irtak itt össze 1717-ben. Mivel ez az aradalom még kisebb kárt szenvedett a töröktől, igy az úrbéri szolgáltatások nagyobbak voltak. Ha Somogy megye ugyancsak 1703. évi Szelestei György szolgabiró járásában készült 2 ^ összeírását vizsgáljuk, azt tapasztaljuk, hogy az 1080 gazdának és özvegynek, valamint a 184- zsellérnek összesen 5068 ökre, 1260 tinója, 3470 disznaja és 2844 kas méhe volt f tehát a méhtenyésztősrs nagy súlyt helyeztek* Pedig ez a terület a török kiverése után jórészt pusztán maradt. 1711 november és december havában az egész megyét összeírták adókivetés végett* A szécsiszigeti és alsólendvai uradalom ez alkalommal 2 ^ is igen kevés méhkast tart számon. 81 község 753 gazdájánál mindössze 215~öt. Ugyanekkor csökkent az állattartás is, viszont a szántóterület és a szőlőtermelés jelentősen megnövekedett. Valószínűleg az 1710-es nagy pestisjárvány következtében az összeirt jobbágy-családok száma is nagy mértékben csölekent. Le az is lehet, hogy a kirótt nagy adók miatt költöztek el sokan, és próbáltak szerencsét a még betelepitetlen pusztákon. A jobbágyság súlyos terheire utal pl., hogy Letenyére csak a katonaság eltartására "portio fejében" 100, Egyedutára 100, Bécre 45 Ft-ot róttak ki. Ugyanakkor a községek lakossága erősen el volt adósodva. Letenye 14 gazdája 469, Egyeduta 7 polgára 273, Béc 7 jobbágya pedig 342 Ft-tal PA volt "adósa másnak". Az összeírásból jól látszik, hogy a Rákóczi-féle szabadságharc miatt megyénken átvonuló labanccsapatok ellátása és az ezzel kapcsolatban kirótt rendkívüli adók milyen súlyos gazdasági helyzetbe döntötték az amúgy is sanyarú körülmények között élő népet. A kapornak! kisebb járás ugyancsak 1711-ben összeirt 27 helységében a gazdák száma 557, a méhkasoké ugyanakkor 572. Az 1710. évi pestisjárvány miatt u.i. óriási volt a pusztulás, a községek lakóinak több mint a fele meghalt.
