H. Kerecsényi Edit: Néprajzi Közlemények 13. évolyam, 3-4. szám - A népi méhészkedés története, formái és gyakorlata Nagykanizsa környékén (Budapest, 1969)

lászattal, vadászattal biztosították, s igyekeztek szaporítani a megmentett állatállományt. A földmüvelés még jelentéktelen volt. A mezőgazdaság ekkori állapotára vet fényt a pannonhalmi apátság 1691-93. között készített összeírása, amely birtokainak dézsmajövedelmét tartalmazza. A hódoltság utáni első néhány évben ugyanis a szinte földönfutóvá lett jobbágy ezen a vidéken rendes úrbéri szolgáltatást még alig teljesített. A kamara tiszttartói azonban a háborús kiadások fedezésére lefoglalták az összes dézsmát, még azokét is,akik a főmonostortól azt előre bérbe vették. Az alább közölt kimutatás kerületenként veszi számba az apátság dézsmajövedelmeit. A gabona mértékegysége a mérő, a boré az akó, a méneket kassal számolták. Az összeírásból kitűnik, hogy a tized szedőknek a búzán kivül a méhészetből volt a legnagyobb haszna. A buza mérője ekkor 2.25 ill. 2.15 Pt volt, a rozsé 2 Pt az árpa, zab és köles mérőj e, valamint egy-egy kas 1 Pt volt, a bor akója pedig 1.30 Ft. kertilet évszám buza rozs árpa köles bor és zab méh összeg Ft kanizsai 1691 895.30 291 - • 60 568 1814.30 kaposvári 1693 1595— wm 1595 — pécsi 1692 24.45 140 6.50 46 68 284.95 simontornyai 1693 456.75 40.50 24 42 «_ 563.25 foki 1693 139.50 2 20 11 172.50 3111— 431 49 24 168 647 4430 — A dézsmát a királyi tiszttartók szedték össze nagy kegyetlenséggel, és annak felét adták át a főapátnak.

2 1696-ban a tihanyi apátság Endréden 12 lakost irt össze* Ezek között 5-nél találtak kast, 8, 5, 2, 2, ill. 1 darabot.

3