H. Kerecsényi Edit: Néprajzi Közlemények 13. évolyam, 3-4. szám - A népi méhészkedés története, formái és gyakorlata Nagykanizsa környékén (Budapest, 1969)

jére már 184 font nádmézet vettek, fontját 65 dénárért, a rizs ára ugyanakkor 14, a mazsoláé 30, 1 narancsé pedig 4 dénár volt.'

23 A Thurzó lányok kózfogójára, majd lakodalmára vásároltak Bécsben mézes süteményeket is: Zsuzsanna lakodalmára 200 mézespogácsát 6 Ft-ért, /megmaradt 80 db/ Borbála menynyegzőjére 17 tucat mézes pogácsát 7 Ft-ért és 10 tucat norembergi mézes pogácsát tucatját 36 dénárért. Ilona lakodalmára 1614-ben 10 "kötés" mézes pogácsát 26 dénárjával, melyből megmaradt 5 csomag.

24 A számadásokból megtudjuk azt is, hogy a Nádasdyak konyháján egy-egy látszólag eseménytelen héten mennyi élelem fogyott el. A felhasznált méz mennyisége ugyancsak jelentős. Meg kell azonban emlitenem még, hogy a különféle mesteremberek vagy a földesúr számára külön munkát végző jobbágyok és szabadok részére kiadott élelmiszerek között mézet eddig nem találtam, részükre nyilvánvalóan olcsóbb ételeket készítettek. A Nádasdyak számadáskönyvében azonban főleg a földesúr utazásai alkalmával vásárolt és fogyasztott élelmezési cikkek jegyzékét olvashatjuk. Csak kevés olyan adatra bukkantam, amely a földesúri gazdaság raktári élelmi szerkészletének mennyiségére vagy annak fogyasztására vonatkozik. Az összeirt "élés" között csak néhány alkalommal olvashatunk mézről. Így a zalavári apátságban 1553-ban 25 pint mézet vettek leltárba.

26 A Batthyány család levéltárának 1633 évi körmendi inventáriumában pedig "Meznak ualo Tung 4" van.

27 A jobbágyháztartások mézfogyasztásáról - mivel azok Írásos számadást nem vezettek - nincsenek adataink. Mégis bizonyosra vehetjük, hogy az jelentős lehetett. A szükséglet egy részét a köznép bizonyára saját gazdaságában termelte, a többit viszont az erdőn zsákmányolhatta. A nép azonban a mézet nemcsak mint élvezeti cikket vagy ételízesítőt fogyasztotta, hanem kalóriadús, laktató táplálékként is egyhangú étrendje feljavítására. Ünnepi al-