H. Kerecsényi Edit: Néprajzi Közlemények 13. évolyam, 3-4. szám - A népi méhészkedés története, formái és gyakorlata Nagykanizsa környékén (Budapest, 1969)
Meggyújtom előbb az ánizslagot, és ugy teszem rá. Amikor rátettem, akkor azt a földet kiástam, azt mind oda körül letömtem, hogy a füst ki ne gyüjjön. Ugy volt egy negyed dráig azon a lyukon. Mikor letellett, akkor mind fölszedtük a kasokat. Fölburogattuk. A méhek el lettek temetve, mert azt nem szabad a földön fölül hagyni, mert azt mondják, hogy "hétben van egy lélek", - hét méhében. Ha egy ember 8 méhét agyontipor, akkor az annyi, mintha egy embert tiport volna össze... Ahogy a kast fölemeltem, leütöttem a földhöz. Akkor a sejt, "sely" leszakadozott. Akkor ki lehetett szedni a lépet belüle..." Hasonldképpen történt a méhek elpusztítása más falvainkban is. Néhol azonban három-négy sor gödröt is ástak, két lépésenként, minden lekénezésre kerülő család számára külön-külön, más gazdák viszont nagy sajtár vagy felöntő felett fojtották le méheiket. A méhcsalád elpusztítására vidékünkön csaknem mindenütt boltban vásárolt kénszalagot, ánizslagot használtak,®^ melyet többnyire mogyordvessző behasított végébe csíptettek. A vessző másik, meghegyezett végét vagy ferdén a gödör oldalába szúrták, vagy merőlegesen annak aljába.®^ A munkához a méhésznek segítségre is volt szüksége. A gazda hozta ugyanis a lekénezni való kast , segítsége ugyanakkor meggyújtotta a kénszalagot, hogy a kéngőz ne pocsókolődjék. Mihelyt a méhész a kast a gödörre tette, gyorsan körülföldelték, hogy a méhek mielőbb elpusztuljanak. Különösen arra vigyáztak, hogy a kas száját is jól betömjék, főleg akkor, ha az feljebb, az oldalán volt. Az ilyen kas röpnyilását legtöbbször azonban a méhesben elzárták. "Szomorú volt hallani szegény méhek kétségbeesett zúgását, sírását, -mondták- de nem volt mit tenni." Nem is kénezett le a gazda egy nap 8-10 darabnál többet, annyira sajnálta a bogarait. "5-10 perc múlva aztán megszűntek a méhek dönögni, elhaltak." Ekkor a méhész megütögette a kas oldalát, illetve tetejét, hogy a méhek mind leessenek a gödörbe. Emlegetik ma is, hogy "lehetett hallani