H. Kerecsényi Edit: Néprajzi Közlemények 13. évolyam, 3-4. szám - A népi méhészkedés története, formái és gyakorlata Nagykanizsa környékén (Budapest, 1969)

zó"ben meg két kapát össze szoktunk ütni, meg homokot szórtunk elejbük. Sokszor nem fogadtak szót, de sokszor meg visszafordultak..." - mondta a berzencei Jakab Józsefné. Azokat a méhészgazdákat, akiknek a rajai soha sem szálltak messzire, babonás hirbe keverték, néha okkal, sokszor ok nélkül is. Az utóbbi esetben okkal: "...mondta egyszer az öreg Bander bácsi: te megteheted, hogy téged a rajok megvárjanak akárhol. De ne ijedj meg semmitói, Újhold vasárnapkor a napkelte előtt menj el oda a kassal, de ha latol valamit, ne ijjedj meg. Én elmondtam ezt anyámnak, de anyán azt mondta, hogy meg ne próbáljam, mert az ördöngös ember. Menjek a keresztúton a csapásra, csináljak egy keresztet, arra tegyem rá a kast és üljek rá. Arra akkor jön valaki, aztán fogjak vele kezet... Az alsóki határban az öreg Berkesnek csuda nagy méhészete volt. Az mesélte egyszer, hogy az ő máhéi soha el nem mennek, azok mindig ott helyben rajoznak. Kértem, mondja el, hogyan tudta elérni, de hiába. Nekem, mondom, fele rajom elrepül a nagyvilágba. Fiam, ne kivánd azt tudni. De ő csak faggatta, volt neki vagy 150 kas. Nem mondott semmit, csak annyit, hogy az ő raja soha el nem megy. Aztán hiába kértem, csak nem mondta el..." mesélte a berzencei Grabarics Vendel.*^ Ha a rajt sikerült leszállásra birni, a méhész igyekezett mielőbb kasba belerázni . A legtöbb méüész beöltözött a raj fogáshoz.*

1 Jól záródó inget, kabátot vett fel, ennek ujját sokszor be is kötötték a csukló felett, arca elé pedig szőr- vagy drótszitát rakott, melyet fejkendővel vagy fehér vászonruhával szorosan a fejére kötözött. A kényesebbje bekötözte még a kezét is, néha keztyüt húzott rá, A régi öregek fehér gatyában várták a raj eresztését, akkor is, amikor már pantallót, cájgnadrágot viseltek egyébként. Egyesek szerint ilyenkor nem volt kivánatos asszony jelenléte, más falvakban azonban, mint Pátróban, Surdon, Nagyradán, Komárvároson ós Galambokon ők maguk is foglalkoztak a befogással , de legalább is köz-