H. Kerecsényi Edit: Néprajzi Közlemények 13. évolyam, 3-4. szám - A népi méhészkedés története, formái és gyakorlata Nagykanizsa környékén (Budapest, 1969)
történeteket mond el méheinek sikeres, "bőséges rajzásáról, miközben maga is valóságos extázisba esik még a visszaemlékezéstől is. "...Abból az egy családból lett mind a harminc kas, ami most van. Egy jó anya egy évben ötöt ereszt. Nekünk két éven át már volt 10 család. Májusban ereszt, akkor vigyázni kell, de csak délelőtt 10-11 óra kőzött. Azt már mindig este tudtam, mikor másnap eresztenek. Este mindig meghallgattuk, hogy az anya szólt. Olyan vénforma hangja volt, és mindig azt hangoztatta, hogy to-tá-to-tá-to. Akkor ki bent maradott anya, az meg csak azt mondta kü-kü-kü-kü. Aztán egyik reggel már eresztettek is. Akkor kigyütt az uj anya, egy-két méhet lerúgott, aztán már eresztett is. De az olyan szép volt, hogy na..." - mondta egyik öreg zajki adatközlőm. Az eresztés megkezdése után a gazda legsürgősebb teendője az volt, hogy a méheket mielőbbi leszállásra kényszerítse. Ennek érdekében általánosan elterjedt szokás volt vidékünkön, hogy vizet fecskendeztek vagy port hintettek közéjük. Az előbbi eljárás valóban eredményes, s hasznát a legújabb tudományos kutatások is igazolják. A méhek ugyanis azt hiszik , hogy eső esik, illetve vihar van, azért sietve megszállnak . Egyesek manapság is fecskendeznek, sőt néha cukros vizét használnak hozzá. Akinek nincs fecskendője, letört faággal, seprűvel vagy pemettel szórja a vizet a méhek elé, lehetőleg akkor, amikor kezdenek felfelé szállni. Sokan hisznek abban is, hogy a méhek hamarabb megszállnak,ha váratlanul éles zajt ütnek körülöttük. Ezért csengőt ráznak,vasakat vernek össze, 35 kaszát, kapát, ásót - vagy ami éppen kéznél van, - ütögetnek egymáshoz. Ezt teszik a mezőn is, ha idegen raj közelit, s meg akarják fogni. "Ugy szereztük a méheket, hogy mentünk a hegyre kapálni /1900-ban/, aztán gyüttek a méhek. Eresztettek valahonnét az erdőből. Akkor levettük a kapákat és öszszevertük és ahogy csüngött, leszálltak a gyepüre," - mondta az öreg zajki Süle József. Mások szerint pedig: "Itt homokot