H. Kerecsényi Edit: Néprajzi Közlemények 13. évolyam, 3-4. szám - A népi méhészkedés története, formái és gyakorlata Nagykanizsa környékén (Budapest, 1969)

szopókának. A cső alját - hogy le ne törjön - a dobozhoz drótozták. A doboz szemközti oldalára fent füstlyukat ütöttek. Belsejében tapló és sarjú elszenesedett maradványa található. Cipőpasztás doboz tetejével fedték le. Sokat használt, erősen égett, kopott. Teljes M«: 24.5 cm, ebből doboz M«: 8 cm, FA.; 5.7 cm* Készitette Bakonyi István Zalaszentbalázson 1954-ben.Taplót, szénát, sarjút égetett benne. Fúvókája azért ilyen rövid, mert álarcot nem használ. Van több ilyen pipája, de készitett a méhésztársaknak még a szomszéd falvakba is. Találmányának gyorsan hire ment, az ügyeskezü méhészek követték példáját, s ők is készitettek ilyent Pölöskefőn, Magyarszentmiklóson, Gelsén és más falvakban is. A korszerűen gazdálkodó méhészek zöme vidékünkön is amerikai vagy Vulkán-füstolót használ már,*

2 de közöttük is akad olyan, mint a pátrói Ádám Sándor, aki - bár mintaszerű méhészete sőt gépkocsija is van, - ma is összetekert hullámpapirral kábitja méheit, ha a kaptárakat kezeli. Méhészálarca sem különb az imént ismertetettnél: drótvázra erősitett drótháló durván ráöltögetett, alul nyitott flokonzsakkal. A gyári készitésü füstölőkben korhadt fát, napraforgó száraz tányérját, de leginkább taplót égetnek. Utóbbit főleg a régimódi méhészek. Ezt az erdőben szedik, hamulugban alaposan megfőzik, majd puhára, szálasra törik, szeletekre vágják, ugy égetik. Füstje ártalmatlan és bőséges, kezelése pedig kényelmes, mert lángra nem kap soha.*

3 A fecskendő

, föcskendő • A régi tipusu méhesek nélkülözhetetlen felszerelési tárgya volt a fecskendő is.** Muzeumunkban több - általában bodzafából faragott - fecskendő, föcskendő is van különböző falvakból /51. ábra/. Egy Li szóból származót ismertetek közülük.

45