H. Kerecsényi Edit: Néprajzi Közlemények 13. évolyam, 3-4. szám - A népi méhészkedés története, formái és gyakorlata Nagykanizsa környékén (Budapest, 1969)

nak évszázadok éta igen sokféle változata ismert vidékünkön az egyszerű, csupán lábakon álló, oldalfal nélküli fészertől a gondosan megépített borona-r"a~eszu:a- vagy sövényfalüV Jól zárható, esetleg elölről is bedeszkázott méhházig.® A kelence tipusu

9 méheseket azonban vidékünkön nem ismerték, még a szót sem. Régi hagyományt őriz, és egykori rejtegetésükre utal talán a méhek padláson tartása, amint azt Csurgón még a közelmúltban is láttam. Milejben, Pölöskefőn, Zalaszentbalázson, Zalamerenyén,Ujudvaron, Marócon, Várföldén és bizonyára másutt is tartottak régen a padláson még 8-10 kast is. A házak padlásterének homlokzata ugyanis vesszőfonatos vagy faragott deszkáju volt, s annak nyilasain jártak ki s be a méhek. A Gönczi által közölt mileji képen a kasok két sorban állnak, részben a koszorugerenda feletti párkányon, részint az alatta elhelyezett hosszú polcon. A felismerhető 12 kas formája hasonló a nálunk most is használatban lévőkhöz, alakjukból Ítélve szalmából készültek. A század elején - főleg Göcsejben - gyakorta helyezték a méheseket a ház keleti vagy déli részének üstöke alá, esetleg a ház homlokzata melletti padra

. A szőlőhegyeken szintén a pince déli vagy keleti naposabb falához tették a méhest.

12 Valószínűleg közrejátszott eme elhelyezésben a takarékosság is, mert igy nem kellett különálló méhest épiteniök. Napjainkban ez már ritkaságszámba megy, de 1952-ben Pátróban még volt ilyen.

13 Védett helyre kerültek a méhlakások akkor is, ha az udvari szin vagy fészer elejére helyezték Őket alacsonyabb vagy magasabb polcra. Ilyenkor az épület fedelét hosszabbra, szélesebbre engedték, hogy az eső a méhlakásokra ne csorogjon. A méhlakások legalább részbeni tartására azonban igen sokszor külön hajlékot is építettek,

1

* és épitének napjainkban is. Ezt az épületet már a XVII. századtól mihes nek, méhes -nek, méhház -nak, méhkert -nek hivták. így