H. Kerecsényi Edit: Néprajzi Közlemények 13. évolyam, 3-4. szám - A népi méhészkedés története, formái és gyakorlata Nagykanizsa környékén (Budapest, 1969)

Leirása: Deszkákbál összeszegezett, oldalain pántokkal megerősített, lécezett, négyszögletes tárgy. Egyik oldalán lent kissé szélesebb fenéklap, felette keskeny, hosszú röplyuk. Két oldalán egy-egy belső vájattal ellátott léc, hogy a röpnyilás szűkíthető legyen. Kidolgozásán látszik, hogy a ház körül adódó hulladékdeszkákat használták fel készítéséhez. Használt, megmunkálása kezdetleges. H.: 43 cm, Sz.: 43 cm, M-: 32.3 cm. A hozzátartozó 8 keret 37 x 24 x 2.6 cm méretű. Fedele, a föli fenyőfadeszkából összeszegezett, négyszögletes, lécperemü, elnagyoltan kidolgozott. Használt, kissé szuette. H»: 49 cm, Sz.-. 48.5 cm, M«: 5.3 cm. Hermán Lajos készitette saját használatára kb. 1948-ban, midőn méhészkedni kezdett. A szomszéd adott neki két rajt, azzal kezdett dolgozni. A méretet szomszédjának, Busa Istvánnak a kaptárjáról vette, az pedig talán 30 éve Pankasz Istvánéról, aki erdős volt. Most 40 családja van nagy Boczonádi és közép Boczonádi kaptárakban. Naojainkban - mint a csatolt, méheseket ábrázoló fényképen látható - a kaptáraknak szinte összes fajtája megtalálható környékünkön. A különféle típusok eltérjedettségéről ad felvilágosítást Zala megye Tanácsának 1953 szeptemberében szétküldött körlevele, melynek célja máhegészségügyi felelősök kinevezése és a megye méhtartásának felmérése volt. Sajnos,csak a zalaegerszegi járásban végzett összeírás 10 2 részleges adatai állnak rendelkezésünkre, de abból is következtethetünk a környék méhészkedésének fejlettségére.Megtudjuk pl., hogy az összeírás idejében 2070 család volt kaptárban és 478 kasban* A kaptárban tartott méhek köztik 1536 esetben közlik a kaptár típusát is. Az adatok összesítése után az alábbi képet nyerjük a főbb kaptártipusokról: Nagy Boczonádi: 620 Kis Boczonádi: 197