H. Kerecsényi Edit: Néprajzi Közlemények 13. évolyam, 3-4. szám - A népi méhészkedés története, formái és gyakorlata Nagykanizsa környékén (Budapest, 1969)

Leírása; Alja fenyőfából, lécekből csapolt és szegezett láda, 4 oldalt a keretek közötti ablakokban préselt, drótkeretbe foglalt szalraabetét. Egyik oldalán a felső szegélyléc alatt keskeny, hosszúkás röpnyilás, mely elé durván faragott lécből pihenőt szegeztek a méhek számára. A röpnyilás-szükitő keskeny, hosszú pléhdarab. Fája kátrányos oldattal feketére festve, szalmabetéteit cementes malterral tapasztották be. 3elsejében 10 fenyőfa keret, részben'ütközővel. Felettük lécekből összeszögezett és bádoglemezekkel egymáshoz erősített keret, melynek nyilasát egymáshoz drótozott hannemannrács-darabokkal fedték be. A ráhelyezett méztér hasonló technikával készült, de szalmabetétein nincs tapasztás. 10 hasonló méretű keret tel.Vékony lécekből összeszegezett, drótszitával borított keret fedi őket. Fedele: fenyőfadeszkából összeszögezett, közepén enyhén emelkedő gerinc. Bitumenes kátránypapirt ragasztottak és szegeztek rá. Használt, kopott. H«: 63 cm, Sz.; 53 cm, legn. M.: 76 cm, keretméret: 42 x 27 cm. Az eladó házilag készítette kb. 1957-ben, saját szalmaprése segítségével. Régebben tele volt a méhese kasokkal, de most kaptárakkal gazdálkodik} 22 ilyen kaptára van, mindegviket házilag préselte. Hunor-rendszerüek. Az aljuk a "fészek", fölöttük van a "hamonrács", afölött a "mézelő", legfelül pedig a "rosta", Régi méhese az udvaron állt, de 1959-ben elbontotta és a kertben állította fel újra. De a 90-es évektől készített falusi népünk kaptárakat saját elgondolása szerint is. Igy - mint már emiitette - többen is megpróbálták az odúkat keretes kaptárakká átalakítani, bár nem sok sikerrel.

9

® Eredményesebb volt a aézter melés az alább ismertetendő szabvány nélküli szalmakaptárral

99 /34. ábra/ s a hozzá hasonló méhlakásokkal. Az előbbi