H. Kerecsényi Edit: Néprajzi Közlemények 13. évolyam, 3-4. szám - A népi méhészkedés története, formái és gyakorlata Nagykanizsa környékén (Budapest, 1969)

28. ábra: Deszkakas, mékas Letenyéről elnagyolt, belseje sonkolyos, lépes. Az egész korhadt. M.: 44 cm, H«: 36.5 cm, Sz.: 31 cm. Deszka V.: 1 coll. "A régiek inkább csak a szalmakast ismerték - mondta az ajándékozó, akinek 1945-ig volt méhészete - de azok a régi téglások elpusztultak Fintafáról /akik a kasokat szokták fonni/. Azok a téglások /téglavetők/ Zaj kon voltak, de akkor lejöttek Letenyóre dolgozni és velük fonattam a kasokat. Aztán csak képzeltem, hogyha szalmából fonott kasban meg tudnak lenni /a méhek/, akkor ebben is megélnek. Mert hallottam már a kaptárokról. Egy helyen kifúrtam és egy kis vesszőt dugtam rajta keresztül, és azon elkedztek épiteni és beleépültek és belefiáztak. A kast először bemézeztem. Ebben 4-5 éven voltak méhek. Ebben volt anyacsalád 2-3-szor is. Sok méz belefórt. Ha jó nyár volt, tudtak sokat takarni, ősszel volt 25-28 családom is. Akkor aztán amit nem akartunk teleltetni, fölfüstöltük . A Bánokszentgyörgyön talált /29. ábra/ deszka-kas -t Lóránt János kb. 40 éve készitette.