H. Kerecsényi Edit: Néprajzi Közlemények 13. évolyam, 3-4. szám - A népi méhészkedés története, formái és gyakorlata Nagykanizsa környékén (Budapest, 1969)

26. ábra: itmeneti szalmakas mihekas mékas Oltáréról sarkosra . Födele fenyőfából készült kis drót fogókarikával. Méztér bővitésére és etetésre egyaránt alkalmas. Az itt ismertetett kasok tehát már egy fejlettebb termelési eljárás képviselői. A tetejükön hagyott nyilas célja részben a móztér bővítése volt a kas fölé helyezett aprókeretes kaptárakkal, másrészt az, hogy a méheket ősszel zökkenőmentesebben átdobolhassák a föléjük helyezett üres kasba. Téli időben a családot is a nyíláson keresztül etették. Vidékünkön a 10-es évektől készítették ezeket a kasokat. Amint az eddigiekből láttuk, a szalmakasoknak számos változata ismeretes vidékünkön, a méreteket megfigyelve azonban azt tapasztaljuk, hogy magasságuk csaknem mindig meghaladja alsó átmérőjüket. Az alábbi táblázatban a gyűjteményünkbe tartozó méhkasok méreteit közlöm a legfontosabb ada-