H. Kerecsényi Edit: Néprajzi Közlemények 13. évolyam, 3-4. szám - A népi méhészkedés története, formái és gyakorlata Nagykanizsa környékén (Budapest, 1969)
Li szóból Pátróból dolják, lehet már 100 éves. 50-60 évvel ezelőtt Pátróban csak néhány családnak volt ugyanis méhese, messze kint a pajtákn ál, az üstök alatti állványon. Kb. 30 éve nem használták. Akkor pusztultak ki a méheik, amikor ideköltöztek. Hasonlóak ehhez a 16. ábrán látható szentmihályhegyi, 53 a 17-es tótszentmártoni, 5 * az 1880 körüli pusztamagyaródi 55 és az erősen vállas pölöskefői kas /18. ábra/. 56 A szalmakasok formai vizsgálatakor az utolsó csoportba azokat a hengeres falu darabokat sorolhatjuk, melyeknek teteje csak alig domború vagy éppen lapos. Legrégibb közöttük a 19, ábrán látható 5 ^ mihekas ', melyet Letenyén kötött Bagladi János kb. 1910-ben. Ujabb a 20. ábrán bemutatott, amely 1921-ben Orosztonvban készült. 5 ® Legfiatalabb az 1958-ban kötött miháldi kas , amely aránylag magas, s teteje csak enyhén gömbölyű. A 21. ábrán látható kas 60 teteje teljesen lapos, röpnyilása pedig magasan az oldalán van. Leirása: Szalmafonatokból körkörösen fonott és hasitott vesszővel összekarcolt kerek alapú, hengeres fa-
