H. Kerecsényi Edit: Néprajzi Közlemények 13. évolyam, 3-4. szám - A népi méhészkedés története, formái és gyakorlata Nagykanizsa környékén (Budapest, 1969)

vább szaporítsa. Azonban nem sikerült, mert bár "két évig megvolt a család, nem eresztett rajt." 1952-ben aztán kivéste a belsejét, hogy kereteket is lehessen beletenni, de mivel nem ment bele raj, nem használta. Helye mindig a kertben volt egy fa alatt, egy másik odu mellett /8. ábra/. Leírása; Tölgyfáról elágazásánál lefűrészelt törzsdarab, melyet két ferdére metszett ág csonkjára állítottak. 7a

sabroncsot húztak és szegeztek rá, nehogy szétrepedjen. Belsejét négyszögletesre vájták ki és 6 keretet raktak bele. Az üreg felső részére - egymással szemben - két lécet szegeztek a hannemannrács elhelyezése céljából. Elejét a téglalap alakura vésett röplyuk körül kéregtelenitették és simára faragták. Eléje kis deszkalapot szegeztek. Használt, mohás. A törzs M»: elől 71 cm, Átm. fent: 40 x 35.5 cm, legn. Sz. lent: 91 cm. Belső üreg mélysége; 47 cm* A rács mérete; 24.3 x 25 cm /kivül/, 18.5 x 18.2 cm /belül/. Keretméret; Födele pudvás, korhadt rönkdarab, belső felén két léccel, hogy az odúba pontosan beleilleszkedjék. Fedelének H»: 46 cm, Sz.; 38 cm, V.; 13.3 cm. Yégül itt kell megemlékeznem méhészeti gyűjteményünk egyik legértékesebb darabjáról, a berzencei kéregköpüről, bédós kas -ról.

11 /9.ábra/.Különös figyelmet érdemel, mert a magyar néprajzi irodalomban alig történt még említés

12 efajta máhlakásról, pedig Dergez Bálint szerint a régi pásztorok mindig ilyen bédós kas -ba fogták be a rajokat - abba is takartak , aztán - mert könnyű volt, s vihették magukkal bárhová. Leírása; Nyírfakor égből hengeralakba összehajtva, faszegekkel összeszegezve, körül több sorban összedrótozva. Felső részén egymással párhuzamosan két bot, laptartó , az alsó 10 cm-re van a felsőtől. Oldalát a varrásnál , valamint felső részét ott, ahol deszkával