H. Kerecsényi Edit: Néprajzi Közlemények 13. évolyam, 3-4. szám - A népi méhészkedés története, formái és gyakorlata Nagykanizsa környékén (Budapest, 1969)

barna, sürü és igen jóizü. Utána ismét lefedték, remélvén, hogy beleszáll egy raj, de csak nem jött. Uj családot nem telepitett bele a gazda, mert kaptáros méhészete gazdaságo­sabb volt. Csak állt a kert végében a kerités mellett néhány téglán a méhes közelében. 2. A 4. ábrán bemutatott berzencei 7 és az 5. sz. áb­ö rán látható letenyei köptlt az eredetileg benne tanyázó mé­hek kipusztulása után némileg átalakították. Az előbbi bel­sejét simábbra vésték, magasan lévő, eredetileg kerek röp­nyilását fadugóval betömték és kovásszal a fához ragasztot­ták. Jóval lejjebb fekvő, hosszúkás röpnyilást vágtak, mely elé kis lécet szegeztek, hogy a méhek megpihenhessenek. A­zért készítettek alsó kijáratot , "mert a méhek főnek sze­retnek épülni." 4. ábra: MéhköDü Berzen- 5. ábra: Méhköpü Lete­córől bodon , odu nyerői bodony

Next

/
Thumbnails
Contents