H. Kerecsényi Edit: Néprajzi Közlemények 13. évolyam, 3-4. szám - A népi méhészkedés története, formái és gyakorlata Nagykanizsa környékén (Budapest, 1969)

hogy Ő maga nem próbálta soha.Nyilván somogyi parasztjaitól hallott róla. Receptje a következő: ..készitenék előre füstölőnek egy néhány ruha kolbászt, t.i. a ringy rongy ruhákat az asztalon egy másra teregetném, és azokat elnyirt ember hajjal bé hintvén, öszve tekergetném, mint az el nyújtott tésztát szokták, mikor azt metéltnek fel akarják metélni. Utolsó szükségre eggyikbe kutya szőrt tekergetnék. Vinnék magammal egy kisebb, és nagyobb fúrót is. Az odút, ha annak a ki járó lyukja közép tájon volna, ki fúrnám az alsó, és felső végénél. A felső lyuk felibe, a fához oda kötném az üres Kast, a mellyet előre jól meg mézelnék ollyan mézzel, a mellyben Anya - Méhek állottak, vagy pedig egy két darab lépes mézet a púpjába fel szegeznék. Ekkor a meg gyújtott ruha kolbászt, vagy öszve tekergetett rongyot, az alsó lyukon füstölögve bé dugnám, és a füstjét a Méhekre erőssen bé fújnám, azon közben, ha hozzá férnék, egy vékony hosszú vesszőtskével piszkálnám őket a lép táblák közt, és kénszeriteném arra, hogy ki menyjenek. Tudom hogy nehezen hagynák oda az élelmeket, de még is ha a kemény füstöt nem alhatnak ki szivárognának a felső lyukon, az üres Kasba. Ha pedig igen meg makatsitanák magokat, és még a kemény füstnek sem engednének; akkor vagy banya poszszal le részegíteném, vagy szédíteném őket, vagy a kutya szőrös kolbászt elő venném, és ha annak el szenyvedhetétlen szagú füstjétől el mennének, én őket nyomba követném, és a hol meg szálnának, a magammal el vitt kész Kasba bé fognám."

87 A néprajzi irodalomban több alkalommal olvashatunk az erdei méhek kidobolásáról illetve kifüstölésóről, de minden mozzanatot feljegyző részletes leírást senki sem közölt még róluk. A vidékünkön szokásos méhszerző eljárások nagyjából országszerte azonosak vagy hasonlóak, és ősi méhszerző módszerek maradványai.