H. Kerecsényi Edit: Néprajzi Közlemények 13. évolyam, 3-4. szám - A népi méhészkedés története, formái és gyakorlata Nagykanizsa környékén (Budapest, 1969)

házán, Nagykorpádon, Komárvároson és Szabáson a méhe3 előtti kiskertben volt, alája pedig kis állványt készítettek, hogy ne nedvesedjék át. pötrétén 1934-37-ig Kováos Imre méhesében tartottak egy odút, Újudvaron és Magyar szentmiklóson 1910 körül szintén a méhesben, Görgetegen és Rigyácon egy szalmatetős fészerben

, Bodvicán pedig az erdőszélen és a gyümölcsösben.

1

"^ Az odu röpnyilását többnyire szükség szerint szűkí tették vagy bővítették

, s alája - hogy a méhek megpihenhessenek - kis tapló- vagy deszkadarabot szegeztek.

60 A család az odúkban általában csak néhány évig élt, aztán vagy anyátlanná vált

, vagy a méhész pusztitotta el, hogy a mézet elvehesse tőle.

61 A megüresedett odút tulajdonosa néha átalakította, belsejét kitisztította, a mézürt megnagyobbította, esetleg haaonráccsal vagy keretekkel látta el, hogy könnyebben kezelhesse, és ne kelljen a méhcsaládot a méz elvételekor elpusztítania.Ennek célját azonban a méhlakásoknál ismertetem. Az ilyen üresen maradt odu funkciója azonban gyakran megváltozott, vagyis főleg raifogásra szolgált már. Ilyenkor többnyire feltették egy élő fára a méhes közelében,s várták, hogy raj telepedjék bele.

62 Ha ez nem sikerült, néhány év multán a gazda türelmét vesztve megsemmisítette. Az odúk kiselejtezése a méhesekből általában 30-40 éve megtörtónt már, ezért gyűjtéseim során használaton kívüli darabot is hosszú ideig csupán kettőt találtam, mégpedig egy letenyei padláson.

63 Kiselejtezésük fő oka általában az folt, hogy a terméshozam terén nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. Az erdei méhészkedés emlékeinek tárgyalásakor külön kell megemlékeznem arról a cseresznyetörzs-oduról, amely a surdi erdész háza mellett található.

6

* 1961-ben a borosgyepüi oldalban fakitermelés alkalmával kivágtak egy kb. 15 m magas vadcseresznyefát is, melynek tetején méhek tanyáztak. Az odút addig nem igen merte