Fél Edit, Hofer Tamás: Néprajzi Közlemények 12. évfolyam, 3-4. szám - Arányok és mértékek az átányi gazdálkodásban és háztartásban (Budapest, 1967)
I. Munka - Munkacsere és segitség munka
üzleti kapcsolatot. Efféle kölcsönös kapcsolat kialakításához a meghívás gyakran a gazdától indult ki .A szegény emberek mint kívánatos dolgoról beszéltek arról, ha egy-egy gazda befogadta őket a kölcsönös segítségnek ebbe a rendszerébe. Ajánlkoztak, pártfogókat kértek, aki beajánlja őket. Együd János említett egy ilyen esetet: "Gyenes Zsuzsa néném mindig azon volt, híjj am el Gál Perencet kaszálni, majd megszolgáljuk kocsival. El is hittük." Az első kaszálás azonban félig-meddig próbának számított, jó munkás-e az ajánlkozó, a gazda "szereti-e a munkáját". Gál Ferenc nem bizonyult jó kaszásnak,a rendje alatt levágatlan szálakat hagyott amit szárvágóval kellett utóbb fölszaggatni. "Mondtam is: nem szántok én neked többet Gál Ferenc, te se kaszálsz nálam." Gyakran a részesaratóval való kapcsolat szélesedett ki egész esztendőn át tartó munkacserévé. Boros Jánostól például aratója tavasszal-ősszel mindig megkérdezte, van-e valami tennivaló, vagy elmehet Budapestre "pénzt keresni". "Most nincs semmi olyan munka, elmehetsz" - mondta Boros János. "Kaszálásra visszajövök" - felelt az arató, aki szintén számolt azzal, mikor igényli a gazda üzeme az ő segítségét. Ez a munkacsere a gazda számára egyfajta lehetőség volt a család hiányos munkaerejének a kipótlására. Bedécs Károly például, míg a gyerekek kisebbek voltak, és a felesége nem tudott kijönni a határba, segítséget hívott, viszonzásul "megdolgozta a földjét kocsival, lóval". Amikor a gyerekek munkabírók lettek, fölmondta ezt a munkacserét, már nem volt rá szükség. Az igás és gyalogmunka átváltása, cseréje mellett másfajta kedvezések, viszonzások, ajándékok is hozzájárultak e kapcsolatok egyensúlyához. A gazda a nála gyalogmunkát végző szegényembert mindig megvendégelte,"nem hozott tarisznyát sohase", ha azonban igával dolgozott a gyalogembernek, ott általában nem kinálták meg. A tehenet nem tartó gyalogemberek rendszeresen kaphattak tejet, aludttejet a gazdaház-
