Fél Edit, Hofer Tamás: Néprajzi Közlemények 12. évfolyam, 3-4. szám - Arányok és mértékek az átányi gazdálkodásban és háztartásban (Budapest, 1967)

II. Lakás - Jegyzetek

35. Egyes családok a vasárnapi ebédet a szobában, magas asztal körül költik el. 36. A földön alvás ősisége mellett tanúskodnak azok az öreghaldokló átányiak,akik "lekívánkoznak a földre", letétetik magukat ágyukból a földre abban a hitben, hogy ott könnyebben halnak meg. Ez a szokás ma már ritkán fordul elő, általános azonban, hogy a felöltöztetett halottat egy zsákon a földre fektetik, amig megfagy, megmerevedik, csak azután teszik fel a ravatalra. 37. Az egyházhoz vagy a községi tanácshoz közelálló családok az intézmények tanácstermi bútorait; asztalait és padjait kérik kölcsön, mások a szomszédság, rokonság megfelelő holmiját hordják össze. 38. A lakás gyászba öltöztetése az ország más vidékein is ismert. Ahol ezt nem tennék, ott legalább az ágytakarókat /az uj divatú színes szöveteket/ szokás a visszájára fordítani. 39. Egészen az I. világháborúig az asszony kisbabáját vagy régiesen a földre terített zsákon vagy ujabb divat szerint a dikón szülte meg s csak miután a bába rendbehozta, fektették át a díszágyba. 40» Lapos helyen épült ház, melyet a talajvíz évről-évre rongál, sokkal rövidebb életű. A talajvíz ugyanis eláztatja a fal tövét, süllyed, repedezik, nem egyszer ki is dől. 41. Siettette a tetőanyag cseréjét a hatóságok rendelkezése is, mely tiltotta tűzveszélyes uj nád vagy zsuptetők készítését. 42. Régibb szintet képviselt az istálló fala is, mely a múlt században még sövényből, vesszőfonásból készült, kívülbelül vastagon saraivá. Az istállók rendesen padlástalanok| szelemenes tetőszerkezetüket többnyire ollóágas váz tartja. Amíg az istállókban tüzeltek, a füst szemmagasságtól felfelé terjengett s a nád- ós zsuptető résein oszlott