Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 12. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1967)

P. Madar Ilona: Sárrétudvari hiedelmek 23

Lábdaganat /Anasarea/ "Lábdaganatra azt ajánlották, hogy pisibe kell mártani, utána dohánylevéllel lekötni." "Dagadt lábra szappanos laput tettünk. Egyszer a lábam megégett, hólyagos vét, szappanos laputul meggyógyult." "A dagadt lábat szappanos lébe áztatgatták. ótán szappanos ződ lapuval kötözgették." "Ha megdagadt a láb, ecettel gyógyították." "Lábdaganatra ólomecetes ruhát tettünk." "Lábdaganatra vizet melegítettek, konyhasót tettek bele, oszt meggyógyult tülle." Lábfájás /Arthritis rheumatica pedis/ "A fájós lábra csudafa-levelet raktak." "A fájós lábat ecetes ruhával borogatták, vagy denaturált szesszel kenték." Lábfeltörés /vágás/ /Contusio/ "Csizmarágás ellen jó írett takonnyal kell bekenni a lábat." "Csizmarágásra éhtaknyot tettek." "Törésre nyulhájat tettek." "Ha a csizma kitörte a lábát valakinek, tojásfehérjét tettek rá." "Törésre vereshagymát, paradicsomot kevertek össze." "Feltörésre szappanoskovászt raktunk." "Törésre utifüvet kell tenni. Csak ritkán lehet ráakadni. Háteszi az ember, az kiszijja, meg is érleli. Éhnyállal kell odaragasztani. A farkasalmafalevél is jó rá. összehúzza, használ neki. Ha jó csíp, ha nem jó az fáj." Lábizzadás /Sudoritos pedis/ "Az izzadt lábat is csak ugy hintették piritott liszttel meg ilyesmivel." "Lábizzadás ellen kékkővel gyógyítottak. Betették a lábujj közé a kíkkü darabot." "Izzadás ellen fédervájsszal, máléliszttel kentík be a lábat." Lábseb /Dlcus cruris/ "Natracil levéllel is gyógyították a lábomon a se-