Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 12. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1967)

Szilágyi Miklós: Ballada Józsa Gyuriról

1958-ban végeztem. Adatközlőm, Ács Jánosné /72 éves/ a ballada dallamát sajnos nem ismerte, s maga a szöveg is valószinüleg töredékes változat. Mindezideig azonban nem találtam olyan adatközlőre, aki az Ács Jánosné által elmondott balladát ismerte volna. 4. Korábban közöltem a "nevető lovak" anekdotájának egy változatát föthn* LX2. 1959 . 449-450. 1./, melynek elmondó ja - a szövegből is kiéreshetően - a lovak megcsonkítását korántsem érezte tréfás aktusnak. Máskor még egyértelműbb az adatközlő állásfoglalása, mint pl. az itt következő történetben: "A birtoka keresztülment a karcagi határon is, le egósszen Szolnokig. A karcagi fődön, Hagyarkadombon legeltetett egy gujás szipnagy falka marhát, meg szipeket. Meglátja Józsa Gyuri a falka marhát. Odahajtatott. Kérdi: - Ki gujája ez, barátom? - A Józsa Gyuri vitéz kapitány uré] - Esse tudtam - aszongya - Maj megtudná vitéz kapitány ur, ha eladnék vagy húszat belőlle... Mer akkor ahány marha, annyi huszonöt ment vóna a parasztra!" 5. Vö. Szűcs Sándor

, Ludas Matyi cimborái. Szolnok, 1954. 14-17. 1. 6. A ballada közlője pl.azt hallotta róla /anekdotát egyébként nem tudott/, hogy sok kutyát tartott, s a kutyákat gyerekeknek kellett etetniük. Ha ezek a gyerekek éhségükben megették a kutyák eledelét, forró vizzel kihajtották belőlük. 7. Tárgyas Lajos

, Kutatások a népballada középkori történetében, I. rész; Francia eredetű réteg balladáinkban. Ethn. LXJJ. 1960. 209-213. 1. 8

* Kriza Ildikó

, Affinitás a népballadában. Ethn. LXXvl. 1965. 234« 1. 9. Adatközlő: Hajnal István /77 éves/.