Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 12. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1967)

Nagy Ilona: Egy ráolvasás szövegének átadása 20

- Ezt csak az tudja, aki ért hozzá, más ezt nem tudhatja. - Itt Félegyházán ért hozzá valaki? Egy kis ideig várt és nagyon komolyan nézett rám: - Hát bevallom, én is szoktam imádkozni beteg fölött, szegény anyámtól tanultam. Emiitett többeket, akiknek használt az imádsága. - Elmondaná nekem, hogy mit szokott imádkozni? - Azt nem lehet, nem. Ezt nagyon határozottan mondta. - pedig én is tudok ráimádkozni - mondtam. - Az én imádságom ugy kezdődik, hogy "Amikor Jézus Krisztus urunk elindult Jeruzsálemből..." /Szerencsére eltévesztettem az előző nap hallott szöveget./ A férfi szeme felcsillant és szinte örömmel mondta: - Az enyém is! Hát átadjuk egymásnak? - Adjuk át! Egy kis időre csend lett. Felesége, aki eddig nagyon élénken szokott beleszólni a beszélgetésbe, most csendesen lehajtotta a fejét. - De leveszem a kucsmámat, "mert ez nagyon szent dolog, ezt komolyan kell venni. Itt nem szabad tréfálni". Helyeslően bólintottam, nem mertem már szólni. Viszszafojtott hangon, elég gyorsan mondta a szöveget. Éreztem, tudatában van annak, hogy most hatalma van, olyan dolgot cselekszik, ami kiemeli a profán világból. Engedte, hogy leirjam a szöveget és elfelejtette elkérni az enyémet. Az övé igy hangzott: "Mikor Urunk Krisztus Jeruzsálembe ment vóna, Jeruzsálemből Jerikóba, mikor a kőhidon átment vóna, a lovának megrándult a lába. Szegény lánynak /asszonynak vagy embörnek/ itt vagy ott megrándult a keze vagy a lába. Oszlassa el az Atya, oszlassa el a Fiu, oszlassa el a teljes Szentháromság Egyisten onnan a