Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 12. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1967)

P. Madar Ilona: Sárrétudvari hiedelmek 23

szony. Ráirett az öregasszonyra, ami ráirett, oszt azt mondta, hogy ezt adja a jósasszonynak ezt a rottyot,osztán mikor beírtek, hát a komjaasszonyát kíídte a jó sas szony hoz* elébb* Mindent jól mondott néki, ahogy igaz Tót, "szífkölt" /félt/ oszt az öregasszony, hogy mindent tud. Mikor oszt bement néki is mindent elmondott, hogy mibe temettík el a jányát, de az nem kiránt semmit. Hát osztán mikor mindent elmondott, Ü is megkérdezte tülle, hogy mivel tartozik, az asszony azt mondta, hogy maga már megfizetett az utón. Elszígyelte oszt magát az asszony.

11 "A kabai és a madarasi halottlátó asszonyok, minden hetedik évben tetszhalott mindegyik. Egyszer egy hadnagy elfogta flket, de hogy mindent elmondtak elengedte. Az Úr adta a tudományt, azért kellett minden hetedik évben tetszhalottnak lenni, hogy számbavegye azokat, akik közben meghaltak. A kabai asszony nem fogadott el semmit, mert azt mondta, hogy nem akar ugy járni, mint a madarasi asszony, akinek leszáradt mind a két keze az uzsoráskodás miatt. Mentek is innen is hozzá Udvariból, osztán egy asszony vitt két tyúkot. Osztán mikor az asszony mindent megmondott néki,azt mondta, nem kell nékem se a kövér tyúkja, se a sovány, ád nékem az Isten eleget. Emlékszik rá, hogy mit mondott magába, hogy jó nékem a könnyebb is, de látja nekem nem kell,így oszt megszégyellte magát az asszony. Jósló vót ez, jósló nő vagy tudós. Az anyja beteg vót, oszt ugy kapta a tudományát•** A halottnéző nem fél a haláltól "mert Ötét csak elviszik*. 5. Igéző Az összenőtt szemöldökű embert igézőnek, akaratlanul rontónak tartják. Meg kell köpködnie a gyermeket meg az apró állatokat, akkor nem árt a "nízíse".