Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 12. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1967)

P. Madar Ilona: Sárrétudvari hiedelmek 23

a felhőben a "gödrök közt" szállt le,vagy az Eszteré megett." Ezért nem szerettek viharba kint járni, még az udvaron sem. S mint az előzőkben láthattak,baltát raktak a csepegőbe,hogy a táltos vágja meg a lábát, ha közel merészkedik. A gyerekeket vihar után nem engedték a falun kivül, mert féltek, hogy a táltos elviszi őket. Volt olyan táltos, aki évenként visszajárt egy-egy gazdához és a gazdasági munkában segített. Fizetésként csak tejet fogadott el. Dolgoznia csak éjszaka lehetett, mert "nappal nem engedték néki". "Vót egy tátos, ugy hittak, hogy Gergő, oszt az hajnalba kiment árpa-kötni, oszt egymaga bekötött annyit, hogy öt-hat cselédnek elég lett vóna." Jósolni is tudott a táltos, azonkívül meglátta a kincset a földben. "Csak az vót a baj, hogy az olyan kincset ugy kellett vóna kiásni, hogy ne gondojjnnk rá, azt meg senki sem tudta megállni, így oszt lejjebb csúszott mindig." Erejük megújításáért hétévenként vívniuk kell egymással. Némelyek szerint a keresztutakon "viadalmaskodnak" béka alakjában. Sokan ugy tudják, hogy a levegőben azért kell a nagy vihar, hogy ne lássák az emberek a viadalt. Amelyik erősebbnek bizonyul, annak hétszeresére nő az ereje, az tovább fut, a vesztes pedig "elizól" /elmúlik/ valahogy. "Azt mondták az öregek, hogy ugy lelik azok halálukat, mind, viadalba." 2. Hetedik gyerek A hetedik gyerek szerencsés. A boszorkányok "istókjait" /cselekményeit/ hamarabb észreveszi, jobban érzékeli másoknál. "Az ablak alatt égisz iccaka rítt a gyerek, úgy kínozta a bába, de nem hallotta senki, csak Sanyi öcsém, aki hetedik gyereke vót anyámnak."A földben levő kincset a hetedik gyerek megtalálja.