Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 12. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1967)

P. Madar Ilona: Sárrétudvari hiedelmek 23

gyermeket meghagyta táltosnak. "Vöt itt a szomszédban egy kisgyerek, foggal született, oszt nem törtík ki, mert a bába haragudott valamiért rájuk. Mindig felvágva ment, örökösen szaladt /a gyermek/. A kalapot felsallangozta, oszt ment, vágtatott, mint a táltos. Mindig lovast játszott a gyerekekkel, de ugy, hogy Ü vöt a gazda. Ha nem vöt madzag, meg ostor a kézibe, még akkor is ugy tartotta a kézit. Kétszer elszökött iccaka, ugy ment utána az apja luháton, Ladán?ban tanálta meg. Másoccor is visszahozták, osztán meg is halt tizenkétéves korában." Az el nem vállalt tudomány megölte a táltost. A tudományért azonban küzdeni, viaskodni kell. "Vót olyan táltos, aki négy-öt éves korában már felment a fára, vagy a háztetőre. A szárnyas gyereket nagyon féltették "vigyázták". "A Pap Zsófi testvérének valami szárnyféle vót a hóna alatt, de az meghalt, mielőtt elrepült vóna. Pedig azt őríztik, még az asztallábához is hozzákötötték, "kivált" /különösen/ ha nagy vihar vót, hogy el ne repüljék." Mint a későbbiekben látni fogjuk, a viharban táltosok viaskodtak, ilyenkor leszálltak és a táltosgyerekeket magukkal vitték, hogy viaskodni taníthassák. "A viaskodáshoz sok erő kell, ezért a táltosgyerekek igen sokat esznek, főleg sok tejet isznak. "A táltosgyerek tejjel táplálkozott, sokat ivott belőle. Példa is vót rá, ha valaki sokat evett, azt mondták rá, nem győzném meg, annyit eszik,mint a tátus." A táltosgyerekek erősek, "olyanok, mint a vasík" /vas ék/. Mikor a táltosgyermek felnőtt "szárnya nőtt"j tizenkét-tizennégy éves korában elmegy viaskodni.A levegőben viaskodik, némelyek szerint kék láng alakjában. A piros láng mindig az ellenfél volt. Ha bika alakjában vivtak, akkor a fehér bika volt a magyarországi, a fekete pedig törökországi. "Mán felnőttek, mikor viaskodni mentek. Törökországból jött egy fekete bika, az idevaló meg fehér bika volt, oszt mond-