Cs. Pócs Éva: Zagyvarékos néphite (Néprajzi Közlemények 9. évfolyam, 3-4. szám; Budapest, 1964)

én vigyázok. Hát oszt mig ő feküdt, stttött neki egy cipőt. likő kistat a cipő akkor főköltötte a gyereket, adott neki enni, azt mondja; Kost már kisfiam foss, meg eredj, addig, mig egy másik ilyen öregasszony nem áll eléd, mint én vagyok. Az majd elmondja a következőt. Odaadta neki a jegykendőjit, meg a cipót. Hát oszt szaladt a gyerek meg ment, mig egy másik ilyen öregasszonnyal nem találkozott, a másik falu szélén. Az az öregasszony megin behitta, megin lefektette, megin stttött neki egy cipót. Mikor fékőtötte a gyereket, adott neki enni, oszt odaadta neki a jegykendőjit meg a cipőt. Ezt a két cipót meg ne kezd, hanem szaladj addig, mig a következő házhoz nem érsz. Akkor a gyerek megint ment, futott, mig oda nem ért a következő házikóhoz. Ott az öreg néni megint megszólította* oszt behívta, hogy feküdjön le. Akkor az megint adott neki egy selyemkendőt, a jegykendőt, meg a cipót, meg adott neki enni. Most azt mondja; Adtuk neked ezt a három selyemkendőt, meg ezt a három cipót. Most aggyig mégy fiam, még egy nagy hegyhő nem érsz. Mikor odaérsz a hegy hő, a három selyemkendőnek megfogod a három sarkát, oszt rávágsz a hegyre. A hegybü lángok törnek ki, de ne ihedj meg, a három cipőt odahajitod, a három cipő három kutyáé változik. Egyet hinak Messzilátónak, egyet Messzihallónak, egyet meg Földdohhantónak. Akármilyen haj ha esel, ez a három kutya téged mindig megvéd. A legközelebbi faluban megházasodhatsz, nem történik semmi bajod. Hát oszt a fiu a legközelebbi faluban meg is házasodott, a legszélső házba volt egy öregember meg egy öregasszony, azoknak volt egy lánya, azt vette el. A feleségit megkérte, hogy engedje, hogy a ládájának egy fiókját ő használja el. Abba belerejtette a három kendőt. A három kutyát meg becsukta az ólba. Rendesen adott nekik enni. Akkor kimentek a szöllöbe dolgozni, mert szöllöje volt a feleséginek, oszt