Cs. Pócs Éva: Zagyvarékos néphite (Néprajzi Közlemények 9. évfolyam, 3-4. szám; Budapest, 1964)

sok.latt ahogy beszélgetnek, eltanáták, hogy valamelyik menjen he "borér a falába. 1 temetőn kellett nekik kereszttigyttnni. Sgyik ember oaztán hajlandó volt, hogy bemegy. Nem jött viasza sokáig. 1 többi türelmetlenkedett. Sgyik azt mondja: Hát ez mán biztos belefogott odabe inni, biztosan mán maga issza a bort odabe, nem hozza ki. Sokállották, hogy soká gyüa a borral, egy oszt azt mondja: Én ha részeg is, elhozom a bort tülle, én biztos nem maradok a faluba. Kiindult ez a második ember is. Ahogy ment a temetőn, az ut mellett volt egy sir ásva. Ahogy ment mellette, csak beleesik a sirba, ami ki van ásva. Hallgatott a sirban, nem mer szólni semmit, lássa, a másik sarkában van egy ember. Egész éccaka csak ott hallgatődzanak mind. a ketten mármost, nem mert egész éccaka szólni egyik se egy szót se. Mikor kezdett virradni reggel felé, akkor ismerik fel egymást, hogy az az első ember, aki bement a faluba borér, véletlen az is belelépett a sirba, meg amelyik elment keresni, az is. Hajnal felé, ahogy virradt, felismerték egymást: Mind a ketten gyöttek borér, nost a többi várhassa odabe őket." Az adatközlők tipusalt sorbaállitva nemcsak a hitvilág egészének kihalási folyamatát kisérhetjük végig, hanem azt is, hogy a hiedelemanyag mely része él legtovább,legszivósabban, legelevenebben. Nem kell ehez mást tennünk, mint megnézni a különböző fokozatokon álló adatkőzlőtipusok anyagát. Ennek alapján megállapíthatjuk, hogy a hiedelemvilág legelevenebben élő része egyrészt a boszorkányok létezésébe, vagy legalábbis múltbeli létezésébe és rontó akcióiba vetett bit. Ezen belül is a tehénrontás és gyógyítása, valamint a kisgyerek szemmel megverése és ennek gyógyítása az, amiről nég a leggyengébb adatközlők is tudnak néhány szót mondani /az ember és állatgyógyászatból egyébként az utolsó fokozatban inkább csak bizonyos racionális gyógymódok maradtak fent: pl. szemölcselkötés lószörrel, borogatás kanillateával, stb./ A másik legszivósabban élő réteg a visszajáró halottakba,valamint bizonyos álmok jelentőségébe vetett hit.