Cs. Pócs Éva: Zagyvarékos néphite (Néprajzi Közlemények 9. évfolyam, 3-4. szám; Budapest, 1964)

mikor as őrangyalát harangozzák, ax ágyba kell lenni. In meg nem szorongattam tovább. Asst mikor bementem, szép hódvilágos idő volt, nem gyújtottam lámpát. Aszt ahogy ugy leülök az ágyam szélére, fekszem le, Bóstiaé meg az ablak felől jöa, hajol rajtam keresztül. Azt mondja: szerencséd, hogy bejöttél, mer máskülönben nem láttad volna tovább a magzatodat. Aztán ott is tttnt el az ablak felé. Kiabáltam a férjemnek. Mikor bejött, meggyújtotta a lámpát,már Bestiáé nem volt sehol. Mert ha naplement után megy ki a gyerekágyas, elviszik a gyerekét.** "Édesanyám feküdtj egy illető bejött, el akarta venni a gyereket a kéziből." "Az én anyámat is megrontották. Feküdt az ágyba éccaka. Édesapán mag padkán feküdt, de nea értette édesapám a szavát, hogy mit mond. Édesapám már rögtön tudta, miről van sző. Felkelt rögtön... De már akkor as az asszony a két kasén tartotta a gyereket, el akarta vinni..." jgzoj)jtatő__anya 899 "Megrontották a szoptatós anyát, ugy, hogy a gyerek nem fogadta el a mellét, nem szopott." 900 "Az anyát is megronthatták - nem volt teje." 901 "Ha a bűbájos olyankor látja a gyereket, amikor as anyja szoptatja, akkor az anyát is megveri szemmel. Ha a szoptatós anyát megverik szemmel, fáradt lesz. Kmigy nem tudja megverni szemmel, csak a mejjiről. Csak amikor szoptat. Kinézi azt az alkalmat az olyan." 902 "Mikor énnekem az első gyerekem meglett tizenkettőbe, sok tejem volt, véghetetlen sok. Ha nem szoptattam rendes időbe, már folyt. Az uram ment kifelé,azt mondta, ki ne gyere. Na,gondoltam, csak menjetek, majd én kiviszem a gyereket a batyuba utánatok. Alig hogy indultam kifelé, már bicegett arrafelé egy illető, kettőzőnek valót kért. Aztán kimentem a gyerekkel kapálni, ritt a gyerek, éhes volt, de nem tudtam szoptatni. Nem is tudtam aztán szoptatni egyet se, pedig hatot