Cs. Pócs Éva: Zagyvarékos néphite (Néprajzi Közlemények 9. évfolyam, 3-4. szám; Budapest, 1964)

li zene is. Azt mondja egyszer Miska: hadd táncoljanak egyet, a kisszobát kitakarítják. ín nem táncolok, míg az uram az orosz fronton van.De aztán rábeszéltek. Ka nem bánom, gyerekek. Egyszer csak beköszön Zölei Béla váratlanul. Sulik meg Esztike; Szervusz, jaj, de jé hogy eljöttél. Aztán elkezdtünk beszélgetni. Aztán azt mondja nekem egyszer húsvétkor: eljöhetek-e a lányokat meglocsolni? El is gytttt locsolkodni. Locsolkodás utáni héten állandóan nyomták a gyereket, Zölei Bélát. Egy fekete macska kisérte a sarokig. Össze volt roskadva egészen. Még mondtam neki: Jaj, mondom, Béla, nem kell olyan szerelmesnek lenni. Másik nap meg mondom: Mi van magával, maguk dorbézolnak valahol? ügy esett össze és görbült meg. Aztán kérte, hogy egyszer elgyühessen délelőtt, hogy kipanaszkodhassa magát. Bl is jött, elmondta, hogy vasárnap óta aludni nem tud: hazafelé egy fekete macska csavarodott elé, és mindenhol elóttünk szaladt át. A Dora Janiné sarokjuknál a macska előreszaladt, és nem engedte be a két férfit a kapun. Azt mondja Béla: az anyja istenit ennek a fekete macskának - és hajolt le a kőér. Közben a macska félreugrott. 6 meg beugrott a kapun, és megszólalt a macska: Szerencséd volt. De az ajtón megint nem birt bemenni. Ott állt az ajtó előtt, de nem birta lenyomni a kilincset. Végül mégis bejutott, valahogy kopogott az anyjának, de éjjel nem tudott aludni. Az anyja arra ébredt, hogy Béla nyög rettenetesen. Az anyja ki akart menni hozzá, ott állt az ajtónál, de nem birta lenyomni a kilincset. Ez igy ment három napig. Én meg azt tanácsoltam neki: ha nyomják, vágjon az ajtóba egy evővillát, a másik oldalra meg egy kést; meg tudja fogni a boszorkányt. Maga mellé meg tegyen egy baltát, a másik oldalára meg egy evővillát. Azt mondta: szót fogadok. Másnap éjjel megint jött a boszorkány, csattogás, csörgés volt. Béla meg kiabált az anyjának: most gyüjjön ki, itt van a boszorkány! De az anyja kiabált ki a