Cs. Pócs Éva: Zagyvarékos néphite (Néprajzi Közlemények 9. évfolyam, 3-4. szám; Budapest, 1964)

ni az az esküvőre, ugy megrontották. Esküvő előtt három nappal volt a megrontás, hogy ne mehessen el esküdni. Mert több legény is udvarolt neki, mert gazdag lány volt." 882 "Én is mikor menyasszony vótam, azt akarták, hogy menjek ki, csókoljam meg a vőlegényt a kamrában. Az ellenségeim akarták. De a testvéreim nem engedtek ki: nem kell, hogy megrontsanak - mondták. Valamin átléptettek volna, vagy a slájerőmből nyirtak volna, avval megrontottak volna." 883 "A mi lagzink novemberbe volt. Előtte kimentem a kútra. A Tizenegyujj Bélával ballagtunk a községháza kapujáig. Onnan aztán egyedül mentem, hát oszt egy nagy bozontos kutya ment előttem a kapuig. Akárhogy rugdostam, ment előttem. Mikor bementem a kapun, azt mondta a kutya: szerencséd, hogy bejutottál. De aztán lett vagy kilenc kilis a kezemen. Ugy, hogy Imrének már meg se mertem mutatni a kezemet. Egyik kilis mult, a másik jött." 884 "Előfordult, hogy mikor a menyasszonyt megkóstoltatták, az első kanál ételtől elájult. Akkor rontották meg." 885 "Mikor Pistával meg akartak esküdni a Kállai Manciék, azt agyonra rontották. Rékason még most is él, aki megrontotta. Ahogy ment befelé ahhoz, lép be a rostélyon, hát egy fehér levél lehull elébe. Mi az Úristen, itt levelek hullanak? Egy hang meg hallatszott: fel ne vedd! Ment be a házba, nem talált senkit az egész utcát felhajtották, nem találták, ki irta a lev?ltt. Többször is kapott levelet - mindig olyan irta, aki nem is abba az utcába lakott. Nem is tudtak itt megesküdni, mind kipattogaott, meg mindenféle baja lett." 886 "A karácsonyi morzsalékot tizenháromfélébttl szedték össze: kalács, kenyér, mindenféle. Beletették egy boritokba, postára tették és elküldték az illetőnek. Ha