Cs. Pócs Éva: Zagyvarékos néphite (Néprajzi Közlemények 9. évfolyam, 3-4. szám; Budapest, 1964)

jjeaek sxabál^ojtó&a 331 Ha sok kakast akartak, Lucakor a magkeveréket a gazda adta a tyúkoknak, "Ha azt akarták, hogy sok jérce legyen, akkor... as asszony adta nekik a kevert portékát." 832 "Ha sok kakast akartak, sapkásán vitték a tojást a kotló alá." 833 "Ha a kiscsikó csódör volt,ós a gazda kancát szeretett volna, a gazda hét napig piros szalagot hordatott vele, hogy a következő kanca legyen. Mert értékesebb a kancacsikó, mint a csődör. Keresztapám mindig kötött a nyakába, sokat láttuk, ott volt a szomszédba. Már arról tudtuk meg, hogy csődöresikója van, hogy szaladozott a kertbe s piros szalaggal. lis csengőt is kötött rá. Mondta édesapán: nem jól babonázta meg a sőgor, mert megint csődörcsikaja van." 834 "Ha bnghatnája van a malacnak, balkézzel a baltát behajítom az ólba, hogy ne legyen búghatná ja." Állatok eladása 835 "Ha állatot vittünk a vásárra, akár kismalacot, a~ kármit, ha már kívül voltak a kapun, lehajoltak, és három rögöt fölvettek, betették kosárba. így sikerült eladni a jószágot." 836 "Mikor eladtuk a kisborjut, és a farkából mindig levágtam egy kicsit, és odakötöttem a szarvához, hogy ne bőgje a kisborjut. Ízt mondják, akkor nem bőgi." "Ha kisborjut vásárba vittek, szőrt vágtak a borjúról, és megetették az anyjával, hogy ne sirjon utána." Méhek eresztése 837 "íresztéskor Gara Miska mindig felhajította a sapkáját, hogy mind odamenjen a méhe, őt ne csípje." J[ljLatok egjésjzsége 838 Yizkeresztkor "még az állatot is beszentelik szenteltvízzel, adjon Isten neki erőt, egészséget, hogy