Cs. Pócs Éva: Zagyvarékos néphite (Néprajzi Közlemények 9. évfolyam, 3-4. szám; Budapest, 1964)

kislány, az nsg a halottakról "beszél. És amit az uton beszéltünk, az mikor megérkeztünk Ujszászra, az mind visszamondta. Mondta, hogy van itt köztük egy asszony, aki kételkedik abban, hogy 6 a halottakkal tnd beszélni." 636 "A léleklátó" nem kért fizetséget, csak ha adtak,adtak jó szántakból neki valamit." Természetfeletti lények 637 "Mikor az én apám olyan legényember volt, pásztorok voltak azelőtt. Éjfélkor a kolomp meg a csengettyű mindig szólt, ahogy gyöttek hazafelé. Be nem láttak senkit. Aztán a hidhoz értek. Azt mondták, aost már hazamennek, nem mennek tovább. Aztán azt mondta neki az a valaki) aki a kolompot rázta: Szerencsétek, hogy a hidon át nem gyöttetek, mert belefojtottalak volna benneteket a Zagyvába. 638 "Azt az én apám is emlegette, hogy mikor vőlegény volt, és ment a menyasszonyától hazafelé, egy nagy fehér kutya akadt elejbe. És aztán nem mert nekimenni: már mikor fordulóra gyütt as utca, kikerülte, aztán a kutya meg ott maradt el valahol." + Rossz szellemek elhárítása /lásd: 1026/. /Lidércfény/ 639 "Toltam gulyás is, aztán ugy tizenegy óra tájon ott voltam fel, aztán jött oda a jószág közé valami világosság. Olyan lámpafurma volt. Én meg fogtam egy vasvillát, elkezdtem kergetni: addig kergettem, mig le nem ért a Zagyva alá és el nem tűnt. Éccaka a jószág közé mentem egy világossággal, hogy ember volt-e vagy mi volt, és agyon akartam ütni. A feleségem is jött, kergettük, beszaladt az akóbaj aztán mondja a feleségem: nicsak, már ott ül a bika szarva közt. Olyan em-