Cs. Pócs Éva: Zagyvarékos néphite (Néprajzi Közlemények 9. évfolyam, 3-4. szám; Budapest, 1964)

fel az órára e. Aztán mikor pent a templom mellé értünk, csak húzzák meg a harangot.Aztán ugy végigfutott rajtam a hideg, mondom: az anyja szentségit,hát ördögét Mikor gyttttunk visszafelé, azt mondtam nekik, többet még a tájára sem mének. Mert mondták a cimboráim, hogy gyüjjünk arrafelé." "Marci ugy fogadta őket, hogy a lovak mikor már oda akartak érni, nem mentek tovább, megálltak. Csak ugy bírták a lovakat gyeplővel a Marci kapujába bevinni. Csak ugy mentek a lovak, ha az ember ment elől. Marci bácsi kint állt a kapuba, és igy fogadta őket: De jó, hogy jöttetek már, már rég vártalak titeket. Nem kellett volna eddig halogatni) már két 6ve várlak benneteket." "...ördög Mári néni azt mondta anyámnak: Hallod-© szógám, mit mondok én neked, én téged nagyon sajnállak. Xzen már Békáson nem segít senki, se az orvosi tudomány nem segit. Azt mondja édesanyám: Hogy menjek én oda, azt se tudom, hol van, még a piacra se szoktam kimenni. Haj, csak ülj fel a kocsira, én csak annyit mondok neked. Apám meg nem hitte, azt mondta: Majd adok én nektek Mári nénit. De azért magába mégis gondolt valamit: Biciklire ült /neki volt már akkor biciklije, mert vadáss volt/, és elment előre Ladányi Marcihoz. Hát Marci bácsi már állt a kapuba: Fiam, te menj hasa, és azt küld ide, akinek baja van. Te pedig ne hitetlenkedj. Neked is van elég bajod, de veled szóba se állok. /Mert volt as ő lábán is valami - tifass után maradt./ Apám hasament, azt mondta anyámnak: öltözz - és közben Hambárszájú Jóskát - as volt a mindenesünk - kiküldte a tanyára kocsiért. Felültek osst és elmentek. Marci bácsi már a kapuba várta őket. Még nem is voltak egészen közel az épttlethöz, m

ár nyitotta előre a kaput. És azt mondta: Bjnyeejnye szógám, mér kellett neked tizennégy évig szenvedni a lábaddal..." "...Akkor megint beküldtem az orvoshoz. Akkor azt mondta az orvos,kígyógyitom a lányt,