Cs. Pócs Éva: Zagyvarékos néphite (Néprajzi Közlemények 9. évfolyam, 3-4. szám; Budapest, 1964)

tás, szemverés eredaéoyének tartott állatbet aga ág eket gyógyít jáí babonás uton/, így esek közlése nagyon fellazította volna az anyagot) sokkal inkább, mint as embergyógyászatnál. Az adatközlők szavait lehetőleg szó szerint idézzük, természetesen kihagyva a fölösleges, tárgytól eltérő, vagy az érthetőséget zavaró részleteket. Különösen ügyeltünk a szószerinti idézésre a kötött szövegeknél: pl. ráolvasás, vagy kerek, csiszolt babonás történet. A szószerinti közlés azért fontos, mert a szöveg átalakítása mindig aszal a veszéllyel jár, hogy az átíráskor nem veszünk észre minden, esetleg később fontossá válható apró motívumot. 1 beirt adatok kevés kivételtől eltekintve több adatközlő adatain alapulnak. As adatok közül mindig a legteljesebbet, a legtöbb motívumot tartalmazót választottuk ki. Minden változatot közöltünk, amely valami ujat tartalmaz a többihez képest. Tehát a közölt adatok, bár egy-egy adatközlő szájából származnak, mégis egy több adatközlőtől származó adatcsoport összefoglalásának tekinthetők. Kivétel ez alól minden kötött szöveg /ráolvasások, eredetmondák, babonás történetek/, ahol /bár itt is tartalmas uj momentumot majdnem minden szöveg/ as adatközlők az adat jelenlegi egyéni hordozójának tekinthetők, természetesen csak a kifejezési forma szempontjába!. Még a verses ráolvasás-szövegek som jelentenek annyi kötöttséget, hogy előfordulhatna két szó szerint egyező szöveg, f tt közölnünk kellett azt a néhány szövegváltozatot is, mely uj tartalmi motívumot nem tartalmaz, hiszen ezeknek a szövegeknek az esetében egy majdani formai szempontú szövegelemzésre is számítani kell. Itt jegyezzük meg, hogy az anyag legnagyobb része aaját gyűjtésű, itvettem a Magyar Néprajzi Atlasz - szintén saját gyűjtésű - idevonatkozó adatait és Diószegi Vilmos egy napos zagyvarékasi gyűjtésének adatait.