Cs. Pócs Éva: Zagyvarékos néphite (Néprajzi Közlemények 9. évfolyam, 3-4. szám; Budapest, 1964)
Jgjéb 528 "Míg a kisfiamnak a hetednapos misét el nem mondták, a temetéstói kezdve minden nap kijárt a kutya,és lekaparta a földet* A temetőcsősz már azt mondta, hogy ó hiába kaparja vissza a földet, próbáljuk meg mi, a szülei, talán akkor nem kaparja ki a kutya. Erre aztán bekapartuk mi. Hát jövünk haza,a kutya meg vonyit borzasztóan, feldagad a feje, harmadnapra meghal. Annyira sajnálta azt a kisfiút, hogy meghalt a bánattól, pedig csak kutya volt. 1 * 529 "Volt,egy fiatalasszony, nem volt neki szeretője. Oszt.azt mondta neki egy vénasszony: mit tudom én mit éjfélkor kotyvasszon. Az meg hozzáfogott kotyvasztani, hogy akkor az ő ura hazajön - mert odavolt az ura katonának. Ahogy ottan hozzáfog kotyvasztani, éjfélkor beállít hozzá egy szép fiatalember.Ott volt egy ideig, de a halottaknak csak eggyig van a szabadjuk, akkor azt mondta, hogy már Őneki menni kell. Azt mondta az asszonynak^ hogy már őneki már menni kell, kisérje el. Az asszony elkísérte, oszt mikor mentek, hát látja hogy hát merre mennek. Azt mondja, neki ott a lakása. Az asszony nem látott sehol világosságot, nem mert kiabálni. Útközben a legény azt dalolta: Jaj de szépen süt a hold, Jaj de szépen ballag egy eleven, meg egy holt. Aztán ahogy közel értek a temetőhöz, világosságot látott az asszony a boncházban,mert akkor ki volt terítve egy halott. 6 meg ugy megijedt, beszaladt a boncházba, bebujt a suckóba. A legény meg az ablak alá állt, és bekiabált; Hóttnak hótt a hóttpajtása, Hóttpajtásom add ki az elevent a suckóbul. Háromszor beszólt neki. Mikor harmadszor beszólt neki, ütött egyet az óra, oszt azt mondta: jól van, szerencsőd, hogy ütött az óra, lejárt az időaj mert még a
