Cs. Pócs Éva: Zagyvarékos néphite (Néprajzi Közlemények 9. évfolyam, 3-4. szám; Budapest, 1964)

a Jézuskához. Hát oszt igaz volt-e, nem-e, de a nász állit ja, hogy Ő látta őket, nem is egyszer." 518 "Éjfélkor a templomba énekelni szoktak meg imádkozni a holtak. Ilona Kutyaszögbe volt, aztán gyüttunk el* be volt zárva az ajtó, de égtek bent a villanyok, énekeltek, imádkoztak, mintha mise lett volna." 519 "Édesanyám beteges volt. Mink meg hordásba voltunk. Tanálkoztunk édesapámmal. Azt mondta, menjek el kenyeret sütni. Én meg eltakarítottam az öregebbeket, osztán mentem. Na oszt el is mentem olyan tizenegy óraéjfél közt, mikor elvégeztünk.Na oszt mikor a templomhoz értem, a kicsi az ölembe volt. De apám mindig arra tanított,hogy mindig az ut közepire vegyem magamat, hogy akármelyik oldalról gyön valaki, hogy lássam. A harmadik szomszéd ide, egy fiatalember, tanyára járt jányho. Avval ott ősszetanálkoztam a templomnál. És egymásra néztünk, de szólni nem tudtunk egymáshoz. Gyüttek kifelé a templomból, mint mikor bucsut járnak, a sok nép. Énekeltek, de a harangok meg szóltak. Ezt a kőutat akkor csinálták. Én a kőutra felértem, meg onnan is néztem visszafelé, oszt láttam, hogy gyönnek kifelé, és az oltáriszentséget hozzák kifelé. Mikor apámhő hazaértem, ott feküdt a rostélyba, fékőtöttem. Hármat szóltam hozzája, mire felébredt. De meg voltam lepődve, mondtam édesapámnak,hogy hallja-e,hogy szólnak a harangok. És az avval vigasztalt engemet, hogy ő jányom, mer beképzelted agadnak, awa vigasztalt. És ez a szomszéd még élt, mindig emlegette, hogy Juli néni, tudj a-e,hogy r'kó tanálkoztunk. Mondtam: tudom én, de sokan nem hiszik. Akkoriban azt mondták, hogy a hóttak járják éjjel a bucsut." 520 "A kereszteletlen gyerek addig az ereszét alatt van minden éjjel, mig meg nem keresztelik. Az anyjánál jelenik meg álmában, az bal kézzel keresztet tesz rá. Akkor bemehet a mennyek országába."