Cs. Pócs Éva: Zagyvarékos néphite (Néprajzi Közlemények 9. évfolyam, 3-4. szám; Budapest, 1964)

1 kal

á

l + A lélek távozása /lásd; 277-79/. 471 "Aki meghal, leteszik a földre, hogy hadd hűljön ki - és agy teszik a koporsóba." 472 "Ha meghalt valaki, nem volt szabad nagyon siratni, mert akkor fölébred, és nehezebben hal meg." "Mikor valaki haldoklik, nem szabad sirni*. ha valaki el akar indulni az uton, hagyni kell menni, öregapámat is siratták, mikor már meghalt. Feléledt, jdl megrúgta ángyát. Harmadnapra tudott csak meghalni." 473 "Addig nem halhat meg senki, mig a gyerek meg nem születik. Az én ángyi kán meg volt halva, három napig feküdt, nem temették el. Orvosilag meg volt állapitva, hogy nem él. Három napig feküdt igy: megszületett a gyerek, ált valameddig, de aztán ő is meghalt, csak a bába tudta megkeresztelni. A pap is kijött megáldani, azt mondta, hogy nem lehet eltemetni, mert még megszüli a gyerekét. Mert test testben nem mehet a sirba." 474 "Halott anya mellé odateszik a kisgyereket. Ha el akarja vinni magával, megmozdul, megsimitja a kezével - erre meghal a gyerek, és együtt temetik ókét." 475 "Ha meghal valaki, abban a percben megállítják az érát, - mert egy élet elmúlt, egy lélek eltávozik a házból. Mig a halott a házba van, addig élet nincs a házba." "Hazahoztak a kórházból egy halottat. Ki volt éjjel teritvei egy szer csak egy óra, amelyik már évek óta nem járt, elkezdett járni, meg kakukkolni. Nézték, olyan volt a halott, mintha élne. Rózsaszin volt az arca. TTgy gondolták, hogy él, mert megindult az óra." 476 "Ha meghal valaki, a tükröt abban a percben letakarják feketével. Mert már a halott nem akarja látni magát." ".*.a halott tiszteletére takarják le." 477 "Ha meghalt valaki, szokták mondani* jaj, mit üzenjek tőle" /egy régi halottnak/. t Boszorkány halála /lásd: 582/.