Pais Sándor: Néprajzi Közlemények 9. évfolyam, 2.szám - A becsvölgyi gazdálkodás (Budapest, 1964)

VI. Az állattenyésztés

még a nyereggé. 1 nyergét a haslóve szoréttyák még, néha két kézzé is húzzák, meg a szijj régit a fogukke is, hogy a nyereg feszessen állon, lé né fordéilon. De szSrin is aégulik & lovat. Ha nonyasho mennek relé és különössen, ha nhgy sár •an, ném fognak szekérbe,hanem főttnek a lő hátára és iw »éo~ nek veié. A ló arra a helre, ahun négijett, nagyon risszaemlékszik. Tan ollan ló, amélik ném engedi magát megpatkót&tnyi, rug, vág. Az illen lovat kalodába téve patkollak még. A vén lovaknak a foga a&gyon mégnyől. Ezeket Hggj gyógyőttyák, hogy a gyógykovácsok lereszelik a fogat vasraszelőve a rosszat meg ktthuzzák fogóve. Tannak kovácsmestérek, akik nagyon értenek a ló győgyőttásáho. Tan ollan ló, amelik nagyon fél a korbácstu. r zékény a bőri. De van ollan lusta ló is, aminek a korba! tés kő11, hom mennyén. A lovakke szeretnek nyarganyi, különössen ha kis szekérbe, tehát kocsiba fognak be. A jő ló hallá &% utálna gyttjő kocsi zörgését és ném engedi, hogy ekerőllék inkább agyonfuttya magát. A jó ló megállásná, ha partnak pihentetik is* még eggyet lép. Becsvölgyén legjobban szeretik a pirosszőrtt lovat. Iszt tartyák a legdíszesebbnek. Ha a ló homlokán kis fehér szőr van, kis fehér főt, aszt monygyák rá: csillagos. Ha nagy fehér főt van vagy az egész homloka fejér,akkor: hódos. Ha a pajtája, illetőleg a pata fölött a szőr világos vagy éppen tiszta fehér a csuklóig, akkor aszt monygyák rá: kese lábő ló. Ha csak éggyik lába kese, eszt külön jelölik ä marhalevélén is. iltálában mindén ismertető jelet ráírnak a marhalevélre. A szőre szerint monygyák a lóra, hogy piros pej, világos pej vagy sötét pej. Bz már gesztényeszinszerü. Almás pej, ha a lapocka tóján szép fótok vannak. A fekete ló lehet venyigefekete és bogárfekete*. Asztán van szürke ló és fehér ló.Deres ér» vazsdere3,ez utóbbiban a fehér saőr között