Pais Sándor: Néprajzi Közlemények 9. évfolyam, 2.szám - A becsvölgyi gazdálkodás (Budapest, 1964)

VI. Az állattenyésztés

éjjel nyalogatták. Likat nyaltak bele. Szombaton este. last marhasé ve sózzák kéthetenként. A lovat teherhordásra tanét léve fog-gyák be.A csikó a vén lő mellett elmegy, mégssoktya. A betanétott csikót lassan terhelik. Később nagyobb terhet vutetnek velük. Beletörik. A ló nevei: lő. kanca, mén, monyas, csődör, herétt lő, csikó, paeci, maci. A csikónak csengőt is tesznek a nyakába. A ló nyerétt, röhög, nyög. Be fogásná jobru van a rudas, balru a nyerges. Jobbra: tu led, balra: hac a terelőszó. Vissza: curikk, indítás: győ. Megállás: hö, höhe. Ha séhogysé mégy, akkor aszt monygyák: se tüled, sé hozzád. Mivel a balru haladó lő irányéttya a rudat, ha egyedül van befogva is balru fog-gyák be,azér mongyák, ha feléjé köll mennyi, hogy hozzád, ha jobbra köll mennyi, akkor még tüled. Most mióta a közlekedés réagyé megváltozott és jobbra hajts, balra előzz van érvényben, befog-gyák az eggyé a lovat jobru is, de ez mast még szokatlan.A kocsis azér mast is a szekérén elő jobru ül az ülésdŐszkán. A jól járó lovat nagyon szereti a gazda. Még a nóta is aszt monygya: Szép asszonynak, jónak s a jól járó lónak kár megöregedni. Mégha megvakől is a ló, meg tartyák. A lő ugyanis csíkozásba meg tud vakőnyi. Az is szólásmondás, hogy a jó monyas vagy mégvakól vagy megsántól. Tréfássan monygyák aszt a gyönge szemő vagy rosszlábő emberre. A lovat leginkább teherhordásra tartyák,de azér szerettek rajta lovagőnyi is.Bzér van igásló még hátasló. A hátasló ra nyerget is szoktak ténnyi. A nyereg pereme a nyeregkápa; a nyergén kétfeltt a kengyelszijjon lóg a kengyel, ami vazsbu van és abba bele tnggya a lovas ténnyi a lábát, hob bisztosan ülhessen a lovon. A nyereg állán van a nyerégvánkos, hogy a ló hátát a nyereg fő né* törgyö. Van ollan ló, amelik nyergelés előtt föfujja magát, hogy ne szoréthassák