Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 9. évfolyam, 1. szám (Budapest, 1964)

Kríza Ildikó: A "táltos" a "táltosfitu" mesetipusban és e képzet hiedelemmondaí vonatkozásai

fő oka a valóságábrázolás közti eltérésből magyarázható .Másrészt a táltos újkori hiedelembem egész sor idegem elemmel vegyült, míg a korábbi hitvilágot tükröző mesékhez csak egyegy motívum társítható. A sok különbség ellenére is lényeges megállapítani, hogy a két műfaj kösött - éppem a közös motívumok kapcsán átmeneti változatok keletkeznek. As ilyen átmeneti változatok egyedi vizsgálata mutatja meg, hogy a fejlődés törvényszerű, vagy esetleges. Az előadó egyéni képességei teremtike meg, vagy a közösségi tudatban is igy él. Természetesen itt figyelembe kell venni, hogy a táltosképzet nem minden eleme alkalmas arra, hogy belőle kerek megformálásban önálló epikus történet fejlődjön. Valószínű azonban, hogy a hiedelemmondák ha elveszítik a kapcsolatot az élő hiedelemmel könnyebben válhatnak ilyen átmeneti kategóriát jelentő epikus történetté. A dolgozatomban nem törekedtem arra, hogy a táltos hiedelemkör minden, vagy akár minden lényeges jegyét sorravegyem. Egyetlen mesetípus táltosábrázolásából indultam ki és az itt előforduló sajátságokon kívül csak akkor utaltam másra, amikor elkerülhetetlennek látszott. A varázsmesék táltos alakjának hiedelemmomdai párhuzamait egybegyűjteni még további munkát kíván. Kriza Ildikó Jegyzetek 1. Diószegi Vilmos: A sámánhit emlékei a magyar népi műveltségben Bp. 1958. E munkában erre as összefüggésre rámutat. 2. A dolgozat II. részében Böhrich, Lutz: Märchen und Wirklichkeit, liesbaden. 1956. Művének "Népköltészet fajtái és valóság vonatkozásai" részben kifejtett elméletet vettem alapul, az elemzés során ezt igyekeztem felhasználni. 3. Lüthi, Max: Volksmärchen und Volkssage. Bern-München /1961/ 203.