Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 9. évfolyam, 1. szám (Budapest, 1964)
Sárosi Bálint: Népi hangszerek
Ezzel tapogat »am M f kall jegyeznünk, kogy a áudajátékos a furulyajátékosekkal ellentétben, játék közben csak arról a hangképzőnyílásról emeli fel ujját, amelyik az éppen soronkövetkező dallamhang intonálásához szükséges, a többi hangkópzőayílás fődre marad. Ha tehát ezt az egy hangképzőnyílást is befödi, fődre ran az egész dallamaíp. Eszerint as 1. az. kottamelléklet 9. ütemét, ami igy Tam lejegyezve: igy is le lehetne irni: Hé hol az az érzésünk, mintha szünet volna. pl. a 2. sz. kottamelléklet 4. ütemében egy nyolcad szünet is szerepel - holott a valóságban nincs szünet. Tehát: /leírva:/; /dudán játszva:/ Ha a kontrasíp szólamát figyeljük, könnyen megállapíthatjuk, hogy ennek is fontos szerepe van a dallamhangok egymástól való elrálasztásában. Főleg a dallam alaphangjának megismétlését jelzi a kontrasíp két hangjának ráltogatásáral a dudajátékos. /1 dallam alaphangja a duda játékban általában azonos a hangsor alaphangjárai/. Ilyen szempontból figyelemreméltók az 1. és 2. kottamellékletből idézett alábbi ütemek: