Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 9. évfolyam, 1. szám (Budapest, 1964)
Sárosi Bálint: Népi hangszerek
A magyar dudák dallamsípjának hangterjedelme egy oktáv, hangsora mixolid vagy ritkábban közönséges dúr, A dudások egy része viasszal betömi a bolhalyukat, ezáltal a mixolid hangsor hetedik foka kiesik, a hangsor hiányos lesz. A bolhalyuk megnyitásával a nála mélyebb hangokat egy félhanggal fel lehet emelni; segítségével tehát moll tercet is lehet a dudán megszólaltatni .A dudások túlnyomó többsége azonban nem él ezzel a lehetőséggel, inkább a mollj.ellegŰ dallamokat is durosan játsza. /ilyesmi a népi hangszeres gyakorlatban nem számit hibának; valamint az sem, hogy az énekelt dallamnak a duda hangkészletében meg nem levő hangját a játékos dudán egy másik hanggal helyettesíti - pl. az alaphang alatti VII* fokot 4« fokkai. L. a 2« sz. - csurgói - kottamellékletet./ Alterált hangot általában igen ritkán játszanak. Ilyen a bolhalyuk-adta lehetőségen kívül a hangképzőnyílás félig való fedésével vagy villafogással is lehet megszólaltatni. Villafogásra azonban, kromatikus hang megszólaltatása céljából, dudán nem tudunk példát. A dudajáték ujj technikája sokban egyezik a furulyáéval. Figyelemreméltó, hogy a dudások többsége nem mindjárt dudán, hanem rendszerint előbb furulyán tanul meg játszani. A gyakori trilla , előke . morden t ugyanúgy jellemzője a dudajátéknak, mint a furulyajátéknak. A jellegzetes duda-előkék és staccatok viszont bizonyára főleg annak következményei, hogy a dudás nem közvetlenül szájjal fújja hangszerét. Másképp nem befolyásolhatja a hangok hosszúságát s nem határolhatja el a hangokat egymástól, csak egy közbeiktatott, dallamonkivüli hang segítségével. Ilyen közbeiktatott hangot a dudajátékosok főleg a megismételt dallamhangok egymástól való elválasztása céljából alkalmaznak. A dallamhangok úgy válnak a dudán staccatoszerűvé, hogy azok rövid érintése után a játékos mindig az alaphangot szólaltatja meg hosszabban - vagyis ujjaival befödi a dallamsíp összes hangképzőnyílását.
