Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 9. évfolyam, 1. szám (Budapest, 1964)

Sárosi Bálint: Népi hangszerek

páral meghosszabbított kontrának a régé is nyitott!/, 1 kettőssíp második sípjának,a - rendszerint - jobbke* zf előli kontrasípn

ak, egyetlen hangképzőnyílása Tan. Ennek is kontra vagy váltó a neTe. Helye egymagasságba esik a dallamsíp oldallyukának felső szélével. A sípszár alsó végén található un. pipa

,

pipka vagy csikó csapszerkezettel csatlakozik a kontracső végéhez s emezt 90-100 mm-el hosszabbítja meg. Nevét felfelégörbített vége miatt kapta. Tinószarvból 130 mm-nyi hosszú tölcsért /"pipkatttlök"/ is szoktak rá tenni, a tölcsér szélére pedig szines pamutból bojtot/

M

csömbő

M

/ akasztanak. Más esetben a felfelégörbített rész nem egyéb, mint juharfából faragott állatfigura - többnyire csikó. A dudát megszólaltató tulajdonképeni sípok nádból vagy bodzafából készült egyszerű idioglotta felcsapó nyelvsípok. A dallam- és kontrasíphoz kb. 50 mm hosszúságú, 5-6 mm átmérőjű egyenlő nagyságú csövecskét használnak, aminek felső végét fadugóval vagy parafával és viasszal légmentesen elzárják, majd a dugótól lefelé 10 mm-nyire éles késsel keresztbe bevágnak a cső falába s az igy kiszabott részt 20 mm-nyi hosszúságban felhasítják. A felhasított darab a síp nyelve

, amit kaparással kissé meg is szoktak vékonyítani. Ha a nyelv túlságosan vékonyra sikerül és zizegő hangot ad, viaszdarabkát ragasztanak a végére. A nyelv leragadása ellen pedig vékony cérnaszálat szoktak a hasítékba húzni, aminek végei olyanformán lógnak ki, mint a harcsabajusz. A nógrádmegyei pásztorok szerint olyan száraz nád való sípnak, ami kakasszót még nem hallott - vagyis távol termett a falutól. Dóldunántulon sípkészitésre a bodzafát - lehetőleg erdei bodzát - tartják alkalmasabbnak. A síp 20 mm-nyire van benne a dallam- és kontracső végében. Nedves kóceal, fonáltekeréssel szorítják bele, hogy mellette ne, csak rajta keresztül jusson a levegő a csőbe. A nyelv tövétől lefelé cérnáTal ászért is megtekerik, hogy ne hasadjon toTább. A síp elég könnyen romló része a dudának, ezért a dudásnak állandóan kell tartalék sípokkal rendelkeznie.