Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 9. évfolyam, 1. szám (Budapest, 1964)

Sárosi Bálint: Népi hangszerek

lyukszámu egyéb furulyaféléken /pl. blockflöte típusú furulyák/. A léprajsi Múzeum egyetlen lopótökfiirulyapéldányát /58.95.4 lelt.sz. alatt/ a dóvaványai /Békés a./Bugyi Ferenc készítette 1958-ban.I hangszer fontosabb méret-adatai a következek: teljes hossza 550 mm, ebből a vastagabb alsó rész kb. 180 mm. A legalsó hangképzőnyílás a hangszer felső /nyitott/ végétől 260, a legfelső -a hüvelyknyílás - 114 mmre van. A hangképzőnyílások közötti egyenletesnek szánt távolság átlagban valamivel kevesebb, mint 21 mm. A hangszer vastagabb alsó részének /a tök fejének/ külső átmérője a legvastagabb részen 120 mm. A nyúlvány nyitott végének külső átmérője 23, belső átmérője 17 mm. A perembevágás mélysége 8 mm - ennek folytatása, a csőfal lefaragott, szélhasító része, további 4 mm; a rés szélessége a peremnél 8 mm. A tökfurulyáéval azonos sípszerkezetű és skálabeosztásu /7+1 lyukú/ napraforgó szárból készült hangszer esak anyagában és külső formájában különbözik a tökfurulyától - s főleg abban, hogy a tökfurulyának nincs alsó végnyílása, a napraforgócsőnek viszont mindkét vége nyitott. A napraforgócső kitisztítása, síprészének és hangképzőnyílásainak elkészítése nagyjából ugyanazokkal az eszközökkel és ugyanúgy történik, mint a lopó tökfurulyánál.

1 III* A perembevágáso8 furulyát agy kell megszólaltatni, hogy annak nyitott végét, a peremréssel felfelé, alsó ajkunkhoz támasztjuk és ajkaink között, keskeny résen, a levegőt a perembevágás élének - szélhasítójának - irányítva, arra ráfuvunk. Az ujjrend azonos a 7+1* hangképzőnyílású és rendszerű furulyákéval /s lényegében a klarinétéval is/; alulról felfelé: jobbkéz kis-, gyűrűn-, középső- és mutatóujj, balkéz gyűrűs-, középső-, mutató- és hüvelykujj. Az ismertetett múzeumi példány hangsora dúr,hangterjedelme nagy nő na: as'-b". Csak ez, az alaphangser szólaltatható meg.