Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 9. évfolyam, 1. szám (Budapest, 1964)

Sárosi Bálint: Népi hangszerek

A szélfnrnlya

. I. Az általunk ismert egyetlen péls dányt eredeti gazdája,Pál Antal /sz. 1884./* szélfurulya

, ill. piknla névvel jelöli.^ II. A hangszer mezőgazdasági gépállomáson talált hulladék-sárgarézcsőből készült A csövet, adatközlőnk által megadott méretek szerint,a gépállomáson vágták el és ugyanott ! fúrták rá a 6 hangképzőnyílást. Mindkét vége egyenesen van levágva és nyitott. Legalsó hangképzőnyílásának egy hüvelykvastagságra kell lennie az alsó végnyílástól. A hangképzőnyílások egy-egy mutatóujj vastagságra vanJ nak egymástól. A legfelső hangképzőnyílás és a cső nyitott felső vége közötti távolság egy "hüvelykes tenyér" szélességének felel meg: teljes hoszaza 280 mm. Adatközlőnk régéhben bodzafából is készített szélfurulyát, annak méretei is nagyjából ugyanezek voltak. A eső belső átmérője azon is 10 mm körül volt, a külső átmérő viszont nagyobb, mert a bodzacső fala vastagabb. Ízért, hogy meg lehessen szólaltatni, a cső felső szegélyét élesre kellett faragni. III* Megszólaltatás céljából a szélfurulyát olyanformán kell szájhoz* venni, mint a közönséges végénfuvős /dugós/ furulyát; alsó végével azonban kissé jobbra kell tartani. A cső élesperemű nyitott felső vége kb. a kerület háromnegyedével, a száj közepétől valamivel jobbra, az ajkakhoz támaszkodik. Az ajkak között kis rés van, mintha fütyülnénk. S résen át kell a levegőt ráfújni a szabadon maradt peremrészre. 1 furulyán Pál Antal kezében következetesen d" alapu dur hangsor szólalt meg. A hangsort azonban fúvás közben a szájüreg változtatásával /a nyelv hátrahúzásával oly-