Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 9. évfolyam, 1. szám (Budapest, 1964)
Takács Lajos: Mese és olvasmány egy mesefenntartó közösség életében
közösség legkiemelkedőbb tagját tartják szánon* Ekkorra már az igény is lényegesen megváltozott, de megváltozott a mese szónak jelentése is./Korábban is sokkal tágabb jelentése lehetett a nép között, mint ahogy mi az irodalomban használjuk* Ma a népnél általában bolondos elbeszélést jelent, de minden epikai jellegű történetet is mesének szoktak nevezni./ Takács Pál András, tehát jellegzetes típusa a bomló és meglazult közösség aesélőjének. Az emberek nem olyan öszszeszokottak, mint korábban, nincs már állandó munkahelyük, hol ide, hol oda szoktak járni munkába. A városi hatás roppant mértékben érvényesült s az emberek nagyrésze legszívesebben maga is a városba mént volna dolgozni. A része saratásnak, mely még alkalmat teremtett az együttélésre, főképpen as első háború előtt volt nagy jelentősége. 1 háború után is sokan keresték Így a kenyerüket, de a "banda* létszáma állandóan csökkent /azelőtt volt négy is, később egyet sem tudtak egészen összeállítani/ s általában a nyári munkákra való elszegődés kisebb jelentőségű lett. De csökkentek a téli közös munkaalkalmak is s igy a mesemondó közösség tagjai az év nagy részében nem voltak együtt s a hagyományt csak alig-alig vitték tovább. Tíssont a faluba és a mesemondó közösségbe mind többen kerültek olyanok is, akik már Pesten és egyéb városokban jártak és lassan a szellemi vezetést ezek vették át: az ő történeteik inkább valónak és igaznak látszottak, mint a régi mesék s igy Takács Pál András tündéries, fantasztikus s a királyfiakról szőlő történetei elfakultak, elvesztették érdekességüket és hitelűket. E körülményből érthető meg, hogy Takács Pál András az utóbbi lo - 20 esztendőben felnőttek között csaknem kivétel nélkül irufát szokott mesélni, vagy a történeteit rövid példázattá fogta össze. S figyelembe kell még vennünk azt is, hogy Takács Pál András, mint ember is megöregedett és elvesztette a tömegre gyakorolt befolyását. Sz az oka annak, hogy ma már Takács Pál Andrásnak a
