Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 9. évfolyam, 1. szám (Budapest, 1964)

Sárosi Bálint: Népi hangszerek

tésénél gondolni kell. A hát ilyen csekély mértékű hajlításához nincs szükség különösebb technikai eljárásra. - Leveszi a félig kész tamVuratestet a sablonról. - Ugyanúgy mint előbb a hátat, a tetőt is réenyvezi, de előbb tető szegély

t és három darab tető- hidat tesz a keretre; azért hármat, mert a tetőt a láb nyomása miatti behorpadástól is óvni kell. A nagyobb tarn» burák abban is hasonlítanak a gitárhoz, hogy tetejükön egyetlen nagyobb köralakú hang rés van. Ezt fából készült körzőszerű szerszámmal vágják ki: a körző egyik lába rövid vaspálcika, másik lába pedig rövid éles acélpenge /l.ábra/ Ugy működtetik, hogy a vaspálcikát a tervezett hangrés középpontján furatba helyezik s ekörül, mint tengely körűi forgatják a pengét. - A nyakfelőli tőkén fürésszel, vésővel kivágja a nyak ráíllesztéséhez szükséges helyet. - üáenyvezi a keményfából /bükk/ készült nyakat /nyak és fej egy darab/.- A fentebb már ismertetett módon elkészíti és felrakja a kottalapot, verődeszkát. - Az acélhúrból készült kottákat kész méret szerint berakja; húrpárnát, lábat húrakasztó szegeket /és azok fölé peremvédőt/, gépeket tesz rá és felhúrozza. A tamburákat festeni nem, csak políturozni szokták. 5. ábra.