Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 9. évfolyam, 1. szám (Budapest, 1964)

Igaz Mária: A szarvaskői ólaskertek

aki csinálja, megrontja a legelőt.Imikor még szabadon legeltettek az erdőn,sőt éjszaka is, "sokszor találkoztak boszorkányokkal". II. Az ólaskertek Az ölaskertek fekvése Szarvaskő ólaskertjei a falutél távolabb zárt telepet képeznek. A falusiak együttesen "tanyának", vagy "szérűknek" nevezik, tehát igy mondják: "megyek a tanyára, vagy megyek a szérűre". /A "szérű" szőt ugy magyarázzák,hogy "szélrül" feküdt a falutól./ Az előbbi inkább magát a telepet jelenti,az utóbbi az egyes telket, amit még "rakodónak" is neveznek. A "szállás" szőt nem használják, csak néha emiitik az öregek, "itten szállásoltak meg". Mivel az egyes kertekre meg kell tartanunk az "ólaskert" elnevezőst,amint már azt kifejtettük, összefoglaló névként szükség esetén használjuk a "tanya" szót. A falu és az ólaskertek között 900 m. távolság van.A szintkülönbség kb. 150 m.A magas hegyek közötti völgyben egy köves ut és egy szekérút,az erdős partoldalon pedig egy gyalogút vezet odáig. A köves ut tovább visz a kőbányákig, ezen nem is szoktak a tanyára járni. A szekérút az öregek szerint 50-60 éve még a Hélyut" nevet viselte, mert egyik oldala a hegy volt, másik a bemélyitett partoldal. Bzt a természetes sáncét azóta lehordta a viz,az útnak a külső oldala ma már a lefelé menő part s az elnevezés is feledésbe ment. Sz az ut azután az ólaskertek közt továbbvisz a szántókra. Az ut mellett két forrás van, egyik még egészen a falunál a "Pekakutjok", másik a "Mária-kut" a keresztnél. Bzek ki vannak épitve kis barlangszerüre,ós a faluba hordanak vizet belőlük. Az ólaskertek, mint egy kis falu, ugy fekszenek egy aránylag lapos domboldalon, ami felett keleti és déli irányban csak pár méterre van a tető, az u.n. Hegyeskő, amelyen a szántóföldek kezdődnek. Alattuk meredek part és vizmosás van