Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 9. évfolyam, 1. szám (Budapest, 1964)

Igaz Mária: A szarvaskői ólaskertek

ségtelenül megcsappant, legalább is viszonylag, a szánok a szabad makkoltatás megszüntetésével. Most pl. hogy nenakadt kondás a nyájhoz, nyáron is otthon kell a disznónak krumplit főzni,füvet hordani*i disznók gondozása az asszonyok feladata és idejükből sokat elvess ugy,hogy ezért sem lehetnek többet kint az ólaskertaknél. Mindig a ház udvarán, kerítéses "hidasban" tartják a disznókat. e. / Juh A birka tartása sosem lehetett nagy méretű, amint az adatok mutatják, iz öregek szerint 50-60 éve már nem is tartanak birkát. Azelőtt az erdőt járhatták, juhászt 3-4 gazda tartott együtt .Nyáron is csak nappalra jártak ki legelni, télen meg állandóan bent voltak a "hodályban,vagy akolyban" /a két elnevezés közt nem tudnak különbséget tenni/,amelyet fedeles, horgas fás, az istállóhoz hasonló építményeknek irnak le. A hodály többnyire a háznál volt, de tudnak róla, hogy a szérűn is volt, az istállóval egy haj alatt. A hely azonban mindenütt kevés volt.Legtöbb juha volt 1900 körül Punyi Istvánnak, a legnagyobb gazdának. Az u.n. Gusner-fóle földön volt kint a hodály pacsitból, vagy verett földből, szalmával, később zsindellyel fedve, kisházzal a pásztor részére, ami kőből épült és most is megvan, de már kályhakémény is van benne /más tűzhelyről nem tudnak/. Maga a hodály leégett. Az őlaskertékben levő hodályoknak semmi nyoma nincs már .Mindenesetre érdekes, hogy ugyanakkor, amikor az ökröknek nem volt hely a faluban,a juhokat, -ha kevesen is- de bent tartották. Sz az adat a földművelést helyezi előtérbe az istállók kinti építésénél, mivel a csak legelni kijáró állat azért elfért a háznál. f. / Baromfi Az "apróléknak" az ökrökön kivtil legtöbb kapcsolata van a tanyával és éppen legújabban. Kevés baromfit tartanak, főleg tyúkot, libát, inkább csak az, kinek lánya van és kell